Decima Secunda

eiusdem generis,

az Notaja Lucretia Enekenek:

1 Szellel tűˇndőklenj nem ladde è földeth gjönjörű viragokkal,
2 mèzok illatoznak io szagu Rossakkal sok ſzjnűˇ violakkal
3 berkek hegjek völgjek, mindenűt zőngenek sok fèle madar ſzokkal.

4 Uj Rosa koſzorukban kegjeſsek Szűˇzek iffiakkal tanczolnak,
5 io ſzavu gjermekek vigan enekelnek mindenek vigan laknak,
6 mind menj föld es vizek laddj ugj teczenek mint ha megh Ujulnanak.

7 Sóth megh Cupidojs mostan fől tőrlotte homlokan szöke hajat,
8 gjȯngje ſzarnaczkajan tetova mint Angjal röpül vigh kedvet mutat,
9 s[z]erelmes tanczokban kinek kjnek advan kezere szep Matkajat.

10 Azert ne bankodgjal en jo Vitez tarsom ürülj minden gondogtul,
11 ellegj hordoztuk hejaban az sok but legjen mŕr tőlünk tavul.
12 moſtan igjunk lakjunk vigadgjunk tanczolljunk, tavozzunk banatunktul.

13 Nem de valakjert agaztaljuk volt mj inkȧb iffiu eltűnket
14 kjből azt sem tudgjuk, hol es melj oraban kj ſzolitnak bennünketh
15 kjvel mit gondolljunk, ha Isten jo Urunk ő medennėl jol tehet.

16 Agaztalo banat bu ſ[z]er[z]ő ſ[z]erelem tavul legjen mj tűˇlűˇnk,
17 io borokkal tőltet aranjas Poharok iarjanak mj kőzőttűˇnk,
18 mert ez z napot Iñ, őrvendeteſsegre serkenghetj fől nekűnk.

19 Marulus Poeta azt Deakul jrta, im en penigh Magjarul,
20 ío lovam mellet valo fúven lettemben, forditam megh Deakbul,
21 mjkor věgá laknam vitez ſzolghajmmal tavozvan banatimtul.