Balassi Bálint, Amely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű, lelkét ördögtől félti (RPHA 0095)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Amely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű, lelkét ördögtől félti
RPHA-szám: 0095
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Caelia 6
Változat:
A szereztetés ideje: 1589-1590 között
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: A vers szövegvers.
Terjedelem: Terjedelem: 3 versszak
Műfaj: [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ]
Felekezet: 100% világi (2 db)
Változat:
Kritikai kiadás: BÖM 1. 127
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Amely keresztény hű, s kiben nincs hamis szű, lelkét ördögtől félti,
Nem csuda, én is hát hogy féltem Caeliát, midőn gonosz kísérti,
Mert csak ő a lelkem, csak ő jóm énnekem, éltemet ő segéti.

Ó, siralmas szállás, kit keserves válás szegény fejemnek rendelt!
Immár hova legyek, s ölembe kit vegyek, ha számtalan bú terhelt?
Ó, szerencsétlen nap, ki elragad és kap attól, ki híven kedvelt!

Szerelmesétül vált, nem csoda a halált hogy ha fejére kéri,
Mert bújában halál orvosságot talál, fájdalma végét éri,
De a szörnyű válás végtelen kínvallás, szívét örökké sérti.