Balassi Bálint, Siralmas nékem idegen földön már megnyomorodnom (RPHA 1235)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Siralmas nekem idegen földen már megnyomorodnom,
Szívem meghervadt nagy bánat miatt, nincs már hova fognom.

Laktam földemről, szép szerelmemről mikor gondolkodom,
Jutván eszemben, ott én mint éltem, könnyeimet hullatom.

Mint az szarvasfi anyja után rí, ha tőle eltévedt,
Szívem úgy hal, vész, halálra már kész, hogy oda nem mehet.

Már ha nem látom, bár csak hallanom adná Isten őtet,
Ki velem együtt sok szerelmet tűrt, vennék mégis kedvet;

De igen ritkán és bizonytalan hírt felőle hallok,
Akkor sem merem őtet kérdeznem, mint rab, csak hallgatok:

Ki miatt kedvem szintén oly nekem, mint nap az esőben,
Vagy mint a zöld ág, ki hamar elagg téli rút időben.

Vagyok már szinte özvegy gerlice, szomorú én éltem,
Nem kell aranylánc, sem pedig víg tánc, nincs semmihez kedvem.

Felejtett árván itt, mint pusztában csak remete módra
Tengek, nem élek, lenni sem lélek, mert jutottam búra.

Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek, kiben gyakran jártam,
Szép szelíd vadat, hangos madarat ott hallottam, láttam,

Isten hozzátok, s adja, rajtatok az avagy örvendjen,
Aki engemet akkor szeretett, mostan se feledjen!