| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Mondják jövendölők bizonnyal énnekem |
| RPHA-szám: | 1004 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Morgai Kata |
| Cím: | MKIK 7 |
| A szereztetés ideje: | 1578 körül |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. MORGAJ KATA |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a13(7,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Fejemet nincsen már (RPHA 4026) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/756 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 34 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Mondják jövendölők bizonnyal énnekem,
Hogy születésemben Venus megkért engem
Arra, hogy csak magának szolgáltasson velem.
Olyha, mintha hinném én magam is e szót,
Mert látom, hogy Venus kíván nekem sok jót,
Szerelmemben mert gyakran hoz énnekem hasznot.
Reám eleitől fogva gondot viselt,
Mint fogadott fiát, erkölcsömben kedvelt,
Látván természetemet, jól magához nevelt.
Gyakran szerelmemben most is szerencsésít,
Én jó szerencsémre utat nyitván nódít
Arra, mert szolgálatom esik kedve szerint.
Az mint hogy mostan is megajándékoza,
Rabul egy szép szűzet én kezembe ada,
Mondván, szolgálatodnak ez is egy jutalma.
Ily szép mint ez, akkor sem volt ő maga is,
Hogy neki ítélte arany almát Paris;
De ilyen kívánt lenni, ha istenasszony is.
Kívánván szépségét irigykedik rea,
Hogy nálánál szebbnek ítéljem, azt bánja;
Ha meg nem őrzöm, tőlem elveszi, azt mondja.
Adta szép rabomnak, mert olyan szép színe,
Mint rubint gyémánttal miként illik egybe,
Vagy fehér liliommal ha rózsát fogsz eszve.
Több szép szüzek között lévén oly tettetes,
Mint csillagok között telihold mely fényes;
Mint mennyei seregnek, éneklése édes.
Az csak vétek benne, hogy ilyen tudatlan;
De m'eggyek, ha látom, mely igen ártatlan?
Mód nekül tekint reám, tréfál minduntalan.
Mit mondjak felőle többet, én nem tudom,
Mert minden szépségnek jelét rajta látom:
Legyen fogytig jó hozzám, én csak azt kívánom.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.