Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Te, szép fülemile, zöld ágak köziben mondod el énekedet |
RPHA-szám: | 1359 |
Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Kiben állapotja megtetszik mivolta igazán életemnek |
Ajánlás: | Julia |
Cím: | MKIK 43 |
A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt A kolofonban: Juliát gondolván és szavát hallgatván egy kis fülemilének, Juta bús elmémben ez ennéhány versben rendeltetett kis ének |
Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/759 |
Terjedelem: | Terjedelem: 8 versszak |
Irodalmi minta: | Hieronymus Angerianus: Ad Caeliam (Tu felix cantas molli sub fronde cicada) |
Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
Felekezet: | 100% világi (2 db) |
Változat: |
Kritikai kiadás: | BÖM 1. 94 BÖM 1. 94 |
Hasonmás-kiadás: | Változat: |
Digitalizált példány: | Változatok:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Te, szép fülemüle, zöld ágak közébe mondod el énekedet,
De viszont az ellen az én veszett fejem mond keserves verseket,
Kiket bánatjában, szerelem lángjában szép Juliáról szerzett.
Mennybeli szép harmat tégedet mosogat, engem pedig könnyhullás
Szüntelen nedvesít s bánattal keserít, hogy oly kemény, mint a vas,
Az én szép Juliám, kitől jómat várnám, hogy lenne már irgalmas.
A hév verőfénynek mivoltát nem érzed, mert ülsz hűvös árnyékban,
Engemet pediglen gyújt buzgó szerelem, sülök-főlök lángjában;
Te szabad vagy, repülsz, hol akarod, szállsz, ülsz, nem úgy, mint én e vasban.
Örömmel és szépen csak tavaszidőben szép énekeket mondasz,
Énnekem pediglen mind nyárban, mind télben versem oka csak panasz,
Kínomat számlálom, Juliát imádom, dolgom nekem mind csak az.
Lengedező szellő s hűvös tiszta idő tégedet gyakorta hűt,
Engemet viszontag örökké való láng olthatatlanképpen fűt,
Kegyetlenségével, Julia szemével nagy szerelem üttön-üt.
Vagy te egészséges, én pediglen sebes szerelem nyila miat,
Énekelsz víg szóval, nem mint én, bánattal, mert nem is érzed kínját
Az szép Juliának, kinek szép voltának adta lelkem meg magát.
Jobb, és mindenekben külömböz éntőlem te boldog állapotod,
Egyenlők csak ebben vagyunk mi mindketten, hogy énekedet mondod
Te is, szinte mint én, s fogyhatatlanképpen csak arra veszed gondod.
Juliát gondolván és szavát hallgatván egy kis fülemülének,
Juta bús elmémben ez egynéhány versben rendeltetett kis ének,
Kiben állapota megtetszik mivolta igazán életemnek.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.