Új keresés Címlap Segítség

Balassi Bálint, Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem
RPHA-szám: 0220
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Ki írta, tudhatod, hiszem, mert látszanak könyveim ez levélben
Ajánlás: Borbála
Cím: MKIK 14
A szereztetés ideje: 1578 körül
Akrosztichon: A versnek van akrosztichonja. CHAK BORBALAERT
Kolofon: A versnek van kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a19(6,6,7), a19(6,6,7), a19(6,6,7)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Nótajelzés: Sok erős férfiak, bölcsek és királyok szerelem miatt vesztek (RPHA 1249)
Nótajelzésként: Szerelem istene, Venusnak ereje most meg megkörnyékezett (RPHA 1330)
Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik (RPHA 0908)
Kegyes, vidám szemű, piros rózsa színű én édes fehér hölgyem (RPHA 0724)
Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala (RPHA 1331)
Egy nagy követséggel küldte sietséggel Venus hozzám Cupidót (RPHA 0319)
E világgal bíró felséges Cupido, emlékezzél meg szódra (RPHA 0305)
Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem (RPHA 0709)
Fáradsága után nyugodni akarván Cupido fejét hajtá (RPHA 0400)
Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelem tüzén (RPHA 1119)
Nyolc ifiú legény minap úton menvén egy erdőbe jutának (RPHA 1093)
Engemet régóta sokféle kínokban tartó én édes szívem (RPHA 0386)
Mindennap jó reggel ezen repültök el szóldogálván, darvaim (RPHA 0984)
Vitézek karjukkal, kígyók fullánkjukkal, bikák szarvukkal sértnek (RPHA 1491)
Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája (RPHA 1128)
Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromlanak (RPHA 0559)
Te, szép fülemile, zöld ágak köziben mondod el énekedet (RPHA 1359)
Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél (RPHA 1492)
Egy kegyes képében a gyászöltözetben vajon angyal tűnék-e (RPHA 0316)
Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi haszon nekem élnem (RPHA 0378)
Hét fő csillag vagyon az égi forgáson, kik által embereknek (RPHA 0534)
Széjjel hogy vadásza én lelkem, Julia egy igen szép cserjében (RPHA 1303)
Dallam: A vers énekvers. RMDT1 236SZ
Terjedelem: Terjedelem: 16 versszak
Műfaj: [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > populáris regiszter (064) > női dal (082) ]
Felekezet: 100% világi (2 db)
Változat:

Balassa-kódex, 1656 után (Stoll 76), p. 25. [digitalizált] [betűhű átirat]

Csereyné-kódex, 1565-1579 (Stoll 1), f. 67v.
Kritikai kiadás: BÖM 1. 35
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Az adatbázis részeként készülő kritikai kiadás.

Decimus quartus 1

a nótája a Lucretia nótája

Borbála nevére

1
Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem, 1
Mert jó reménységem kiben vala nekem, az most elhagyott engem, 2
Kiért mindenkoron nyughatatlanságban, fohászkodásban lelkem. 3
2
Ha néha hogy értek egyéb embereket szeretőjükről 2 szólni, 4
Akkor én bús lelkem rólad emlékezvén nem tud szegény mit tenni, 5
Mert a gondolkodó, búskodó szerelem szívemet csak emészti. 6
3
Azért én szerelmem és gyönyörűségem, mért hagyál el engemet? 7
Ó, te fényes napom, mire nem terjeszted énfelém is fényedet, 8
[Balassa-kódex: 8-9. sor felcserélve] Hogy vigasztaltatnám én nagy bánatimban, látván szép személyedet? 9
4
Kívánságim nekem látni személyedet naponként öregbülnek, 10
Kik hogy ezideig be nem telhettek, szemeim könnyeztenek, 11
Mert ki oka voltál elébb örömömnek, most vagy csak keservemnek 12
5
Bánat miatt leszek én nagy gyötrelemben, ha rajtam nem könyörölsz, 13
Betegségemben is, kinek vagy orvosság, ha nem gyógyítasz, megölsz, 14
Hű szerelmemet is ha te megtekinted, bűn, ha hozzám nem térölsz! 15
6
Oly igen nagy csodám nekem ezen vagyon, hogy mely kemény te szíved, 16
Te gyönge színedhez nem hasonló, higgyed, te acél természeted, 17
Mert lám, nem érdemlem a te ittlétedben, hogy szemedet rám vessed. 18
7
Rajtam szabad vagy te, én édes szerelmem, valamit művelendesz, 19
Mert azt így jól látod, hogy vagyok te rabod, ha szintén megölendesz, 20
Azért ámbár gyötörj, szívem, mégis engem, hogy ha abban örvendesz. 21
8
Bírsz ugyanis engem szinte úgy mindenben, amiképpen akarod, 22
Az én víg szívemet te megszomorítod, ismét megvigasztalod, 23
Szomorú lelkemet, mint egy fiatal fát, mint bölcs kertész, úgy hajtod. 24
9
A fiatal fához vagyok már hasonló, ki még nyers és zöldellik, 25
Ki a tűzben lévén egyfelől nedvesül, s másfelől égettetik, 26
Így egyfelől szívem tőled kínoztatik, s ismét vigasztaltatik. 27
10
Lám, az Etna hegyet mondják tengeren túl, hogy korosként 3 égten ég, 28
Kit soha nem olthat meg sem eső, sem hó, sem másféle nedvesség, 29
Kinek égésében soha sem volt, sem le szen is e világon vég. 30
11
Az én szívemnek is, ki nagy szerelmében hozzád régen fölgyulladt, 31
Tüzét meg nem oltja sem bú, sem nyavalya, sem egyébféle bánat, 32
Ha szerelmemért szin te megölsz is engem, de ugyan el nem hagyhat. 33
12
Én szerelmemnek mert akkor lészen vége, mikor a folyó vizek 34
Visszafolyók lesznek, s mindenfelé hegyek árkokkal tűnni kezdnek, 35
Kik, hogy meglegyenek, te magad is jól tu dod, hogy lehetetlenek. 36
13
Rólam azért vedd el szomorú néztedet, és mutasd víg kedvedet, 37
Te két szép szemeddel, mellyel gyakran megölsz, élessz viszont engemet, 38
Tudod, úgy szeretlek, tégedet kedvellek, mint tulajdon lelkemet. 39
14
Tovább beszédemet immár én nem nyújtom, mert netalán megbántlak, 40
Hosszú beszédemmel, mint szintén magamat, nem örömest untatlak, 41
Csak ezen könyörgök, hogy engem mindenkor tarts tulajdon rabodnak. 42
15
Gyönyörűségem mert minden reménységem nekem csak benned vagyon; 43
Mi oka, nem tudom, hogy mind éjjel-nappal szívem téged gondoljon, 44
Tégedet óhajtson, tefelőled szóljon, és csak tégedet várjon. 45
16
Tégedet ajánllak kegyes Istenemnek kezében, kegyelmében, 46
Én magamat pedig a te jó kedvedben és édes szerelmedben; 47
Ki írta, tudhatod, hiszen mert látszanak könnyeim e levélben. 48

A vers dallama

Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.

RMDT1 2017, 241 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek

RMDT1 1958, 236 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek

Copyright (C) H. Hubert Gabriella, Horváth Andor, Horváth Iván, Seláf Levente 1979-2024.