| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szerelem istene, Venusnak ereje most meg megkörnyékezett |
| RPHA-szám: | 1330 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek áldozatul kezében |
| Ajánlás: | Zsófi |
| Cím: | MKIK 59 |
| A szereztetés ideje: | 1589 A kolofonban: Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár a nyárnak közepében, ... Szerzém ezt versekben az másfélezerben és nyolcvankilencben |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. SOFIAM |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/759 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 6 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 113 BÖM 1. 113 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Szerelem istene, Venusnak ereje most meg' megkörnyékezett,
Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban egy szép szűz miatt veszett,
Kit előbb is láttam, de reá nem gyúltam, mert így, mint most, nem tetszett.
Ó, véghetetlen kín, kit angyali szép szín víg szívemre bocsátott!
Immár orvosságot hol leljek gyógyítót búm ellen, ki rám jutott,
Ha súlyos szerelem kínnal sujtol engem, s búra ismét fordított?
Fekete gyászában, mint sűrű árnyékban liliom, úgy fehérlik,
Szép piros orcája, fekete zománcba' mint rubin, úgy tündöklik,
Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben Márja képe, úgy fénylik.
Igazán görögül nevet keresztségbül adtak szép személyére,
Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze vagyon neki mindenre,
Tud fedni szerelmet, noha igen szeret, nincsen gonosz hírére.
Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon lelkem súlyos gyötrelme,
Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért gyújtsd fel ezt szerelmemre,
Régi sok búm után hadd élhessek vígan ezzel immár kedvemre!
Mikor fényes bogár Szent Iván hóban jár a nyárnak közepébe',
Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek áldozatul kezébe,
Szerzém ezt versekben a másfélezerben és a nyolcvankilencbe'.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.