| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája |
| RPHA-szám: | 1128 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Hideg lévén kívől, égvén penig belől Julia szerelmétül... Ezt öszverendelém |
| Cím: | MKIK 58 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt A kolofonban: többé nem említvén Juliát immár versül |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/757 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 13 versszak |
| Irodalmi minta: | Cristoforo Castelletti: L'Amarilli pastorale, 1 (Che mi rileva errar per gli hermi boschi) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) > udvari dráma (211) ] |
| Felekezet: | 100% világi (4 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 107 BÖM 1. 107 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája,
Szép zölddel beborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,
Csodákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája!
Mi haszon énnekem hegyeken völgyeken bujdosva nyavalyognom,
Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyognom,
Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak nyomorognom?
Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon, hogy bejárom?
Emberek-nem-lakta földön ily régóta mi jutalmamat várom?
Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind búm, kínom csak károm.
Sokszor vadászással, szép madarászással én mind csak azon voltam,
Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet, szívemben mind megoltsam,
De semmit nem nyertem vele, sőt vesztettem, mert inkább égtem, gyúltam.
Mert valahol járok s valamit csinálok, elmémbe mind' ott forog
Julia szép képe, gyönyörű beszéde, lelkem érte forr, buzog,
Valahova nézek, úgy tetszik szememnek, hogy mind' előttem mozog.
Noha felmetszette szívem közepette Cupido neki képét
Gyémánt szép betűkkel maga két kezével, de mégis szép személyét
Nézni elűz engem, noha nyilván érzem, hogy csak vallom gyötrelmét.
Más kegyes is engem szeret, de én őt nem, noha követ nagy híven,
Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen, csak Juliára éppen
Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett, hogy senki szebb ne legyen.
Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt, igen hamis Szerelem!
Miért nem hódoltatsz meg annak, kit jártatsz utánam szerelmesen?
S mire kedvem ellen gyújtasz ahhoz engem, aki megnyerhetetlen?
De te törvényidnek, noha csak vesztenek, kénytelen kell engednem,
Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél mert Juliának engem,
Kínját, hiszem csoda, hogy mint ha jó volna, oly örömöst viselem.
Mint a lepentőcske? gyertyaláng közibe magát akarva üti,
Nem gondolván vele, hogy gyertyaláng heve meg is égeti, süti,
Szívem is eképpen Julia szenében magát örömmel fűti.
Hatalmas szemei, haragos beszédi engem noha vesztenek,
De minden szépségnél, minden szerelemnél mégis inkább tetszenek,
Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz, hogy tart számkivetettnek.
De ám akar m'eggyen velem bár Szerelem, szabad legyen már vele,
Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe, hogy amint felmetszette
Juliát szívemben, szintén úgy versemben is tessék meg szép képe.
Hideg lévén kívül, égvén pedig belül Julia szerelmétül,
Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,
Ezt összerendelém, többé nem emlétvén Juliát immár versül.
Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája,
Szép zölddel beborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,
Csodákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája!
Mi haszon énnekem hegyeken völgyeken bujdosva nyavalyognom,
Szörnyű havasokon fene párduc módon kietlenben bolyognom,
Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak nyomorognom?
Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon, hogy bejárom?
Emberek-nem-lakta földön ily régóta mi jutalmamat várom?
Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind búm, kínom csak károm.
Sokszor vadászással, szép madarászással én mind csak azon voltam,
Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet, szívemben mind megoltsam,
De semmit nem nyertem vele, sőt vesztettem, mert inkább égtem, gyúltam.
Mert valahol járok s valamit csinálok, elmémbe mind' ott forog
Julia szép képe, gyönyörű beszéde, lelkem érte forr, buzog,
Valahova nézek, úgy tetszik szememnek, hogy mind' előttem mozog.
Noha felmetszette szívem közepette Cupido neki képét
Gyémánt szép betűkkel maga két kezével, de mégis szép személyét
Nézni elűz engem, noha nyilván érzem, hogy csak vallom gyötrelmét.
Más kegyes is engem szeret, de én őt nem, noha követ nagy híven,
Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen, csak Juliára éppen
Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett, hogy senki szebb ne legyen.
Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt, igen hamis Szerelem!
Miért nem hódoltatsz meg annak, kit jártatsz utánam szerelmesen?
S mire kedvem ellen gyújtasz ahhoz engem, aki megnyerhetetlen?
De te törvényidnek, noha csak vesztenek, kénytelen kell engednem,
Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél mert Juliának engem,
Kínját, hiszem csoda, hogy mint ha jó volna, oly örömöst viselem.
Mint a lepentőcske? gyertyaláng közibe magát akarva üti,
Nem gondolván vele, hogy gyertyaláng heve meg is égeti, süti,
Szívem is eképpen Julia szenében magát örömmel fűti.
Hatalmas szemei, haragos beszédi engem noha vesztenek,
De minden szépségnél, minden szerelemnél mégis inkább tetszenek,
Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz, hogy tart számkivetettnek.
De ám akar m'eggyen velem bár Szerelem, szabad legyen már vele,
Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe, hogy amint felmetszette
Juliát szívemben, szintén úgy versemben is tessék meg szép képe.
Hideg lévén kívül, égvén pedig belül Julia szerelmétül,
Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,
Ezt összerendelém, többé nem emlétvén Juliát immár versül.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.