| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | E világgal bíró felséges Cupido, emlékezzél meg szódra |
| RPHA-szám: | 0305 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 37 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/751 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 9 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 88 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Evilággal bíró, felséges Cupido, emlékezzél meg szódra!
Mit fogada anyád énnekem általad, ha az megszabadulna,
Ki már megszabadult, tőlem el is vadult, jut eszembe gyakorta.
Felele Cupido, úgy mond: -- „Nagy búskodó, keserves, régi hívem,
Kit sok jókkal láttam, sokat is kínzottam, de igaznak ismertem,
Ne bánkódjál semmit, mert hamar megvidít tégedet ígéretem.
Ahol szép Julia, anyám helytartója e földkerekségében,
Szemében nyilamat, horgas kézíjamat adtam szemöldökében,
Szenem ajakában, fáklyám orcájában, mézem foly beszédében.
Illendő kedvesség, gyönyörű ékesség valami volt énbennem,
Azt mind ő módjában, szavában, dolgában csak reá helyheztettem,
Anyám fényes haját, gyöngyszín apró fogát neki tőle megnyertem.
Erkölcsét Diana, elméjét Minerva, Mercurius beszédét
Őnekie adta, mert kedves barátja mindenik, szép személyét
Szereti, kedveli, becsüli, tiszteli; kívánja szerencséjét."
Cupido így szólván, szememet fordítám, tekinték Juliára.
Mondék: -- „De mit tréfálsz? Juliával mit csalsz? Hiszem tudod, kicsoda!
Ez aki kevésért engem örökké sért, lelkem szörnyű kínjára."
Felele: -- „Nem csallak, sőt ismét megáldlak ő édes szerelmével,
Hozzád fölgerjesztem, csak veled égetem, hogy örülj személyével,
De meglásd, hogy jobban becsüljed ez után, ne bántsd keserűséggel!
Minden keménységét, nagy idegenségét anyám meglágyította,
Hozzád gyűlölségét, nagy kegyetlenségét jókedvre fordította,
S te nagy szerelmedre ismét gerjesztette, kezedbe ismét adta.
Ez amaz Julia, kinek ábrázatja, mint címer egy pecsétben,
Szívedbe fölmetszve, kiben magát nézze, ha képét tükörében
Ő látni akarja, mert ott szebben látja, minemű színe, képe."
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.