Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Kegyes, vidám szemű, piros rózsa színű én édes fehér hölgyem |
RPHA-szám: | 0724 |
Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Régi szörnyű kárán, ily veszett, bánkódván, Juliának ajánlá |
Ajánlás: | Julia |
Cím: | MKIK 56 |
A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt A kolofonban: Török szép versekből szerelmese felől csak nemrégen fordítá, Igéről igére nem szinte teheté, de hertelen jobbítá |
Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/753 |
Terjedelem: | Terjedelem: 8 versszak |
Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
Felekezet: | 100% világi (1 db) |
Változat: |
Kritikai kiadás: | BÖM 1. 105 BÖM 1. 105 |
Hasonmás-kiadás: | Változat: |
Digitalizált példány: | Változat:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Kegyes vidám szemű, piros rózsa színű, én édes fehér hölgyem,
Kin hű szerelemmel s teljes reménységgel nyugszik tüzesült lelkem,
Nem de nem siralmas kár-e énnekem az, hogy elfeledtél, engem?
Jó vitézek harca hol volt, gondolhatsza, piros vérontás nélkül?
Szerelembe esett vígan ki élhetett külön szerelmesétül?
Ne felejts engemet, ne veszesd lelkedet, hitetlen, félj Istentül!
A szelíd daruhoz szintén hasonlatos te kegyes tekinteted,
Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád, mézet ereszt beszéded,
Jöjj immár előmben, mondjam örömömben: „az Isten hozott téged!"
Kerített városok, kertek, mezők, szép tók nálad nélkül mind tömlöc,
Mint sólyom kis fuat, bús lelkem magadat szerelmében úgy üldöz,
Jussak már eszedben, láss meg keservemben, magad jöjj, mást ne küldözz!
Hangos fülemüle gyönyörű szép kertbe zöld ágak között csattog,
Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok hozzád, hogy lelkem buzog;
Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz engemet, kinek szíve háborog?
Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél engem, szegény árvádat,
Ily reménytelenül, szép személyed nélkül ne hagyd veszni, szolgádat!
Emlékezzél rólam, fényes fehér rózsám, add már látni magadat!
Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzét jelenteni nem merem,
Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem, hogy sokak eszét vesztem,
Ha penig titkolom, csak magam fogyatom, mert belső tűz veszt engem.
Török szép versekből szerelmese felől csak nem régen fordítá,
Igéről igére nem szinte teheté, de hirtelen jobbítá,
Régi szörnyű kárán, igy veszett, bánkódván, Juliának ajánlá.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.