| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala |
| RPHA-szám: | 1331 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 48 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Julia kezében, szörnyű tömlecében |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. Sz I NEVI |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/759 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 6 versszak |
| Irodalmi minta: | Hieronymus Angerianus: De Caelia (Stabat Amor, stabat mea Caelia, uterque favillas) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 97 BÖM 1. 97 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala,
Gerjeszt mind a kettő, mert mindegyike lő, nagy mindegyik hatalma:
Egyik szép szemével, másik nagy szenével erejét rám támaszta.
Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem szép szóval szóla nekem:
„Add meg, mond, magadot, hatalmamat látod, csak kár, hogy víssz ellenem,
Mert kezembe akadsz, vagy ugyan itt meghalsz; lám, régen ismersz engem!"
„Nem adom magamot neked, meg hidd, - mondok, - noha mindenekkel bírsz,
De ím, e kegyesnek holtig rabja leszek, mert te csak méreggel írsz
Azoknak fejére, kik vannak kezedbe, kit csalárdul hozzád hísz.
E kegyesnek legyen mind fejem s mind lelkem maga kottyavetyéje,
Szép szeme láttára csörögjek vasába, legyek kínszenvedője;
Csak öröm mondani, hogy magamat kötni látám nagy szerelmére."
Vidám Juliának, kinek víg voltának ó, hogy én akkoron hűk!
De kegyesnek tetszék, hogy kezébe juték, s nem is tudtam, hogy oly szűk
A kegyes szerelmes, ki miatt vagyon már rajtam bonthatatlan nyűg.
Julia kezében, szörnyű tömlöcében fejem miképpen essett,
És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki ebbül könnyen értelmet vehet:
Az oly kegyetlentől, ki szemeivel öl, az Isten ójjon mindent.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.