| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem |
| RPHA-szám: | 0709 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Változat: | |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 50 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Csak búbánat immár hagyatott énnekem, kiben elfogy életem (RPHA 0220) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/753 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 10 versszak |
| Irodalmi minta: | Hieronymus Angerianus: De Caelia et Amore (Caelia fatur; Amor fatur: sua lumina pandit) Hieronymus Angerianus: Ad Caeliam (In crine accendens Amor est intextus) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 99 BÖM 1. 99 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem,
Julia víg kedvem s néha nagy keservem, örömöm és gyötrelmem,
Julia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír velem.
Julia a lelkem, mikoron szól nekem, Szerelem beszél velem,
Julia ha rám néz, azonnal eszem vész, mert Szerelem néz engem,
Julia hol alszik, még az is úgy tetszik, hogy ott nyugszik Szerelem.
Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek kívánt jó orvossága,
Ő szemem világa, árnyéktartó ága, jó szerencsés csillaga,
Ő, kinek kívüle e világ szépsége nem kell, sem vigassága.
Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír, Szerelem is azt teszi,
Vagy mulat, énekel, vagy sétál alá s fel, Szerelem azt míveli,
Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát kézen fogva viseli.
A Paradicsomba' termett szép új rózsa dicsőséges orcája,
Testszín ruhájába' aki őtet látja, szép Venusnak alítja,
Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik gyöngy között fényes haja,
Duna lefolytába rugaszkodott sajka mely sebességgel mégyen,
Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka, mintha csúszna sík jégen,
Valahova lépik, sok szemek kísérik csodálván, jár mily szépen.
Midőn néha terül vagy mellettem kerül, szoknyája elterjedvén,
Szerelmével belül veszen akkor körül engemet felgerjesztvén;
Udvari jó módját látván, érzem kínját, keservesen rá nézvén.
Akkor az én dolgom azonképpen vagyon, amint a bölcsek írják,
Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák szívét rágják, szaggatják,
De nem fogyathatják, noha rágton rágják, mert nőttön nőni látják.
Én szívemet is így, mikor énhozzám víg, ő növelten növeli
De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja rágja, szaggatja, eszi
Én állapotomot, mint egy kárhozatot, oly keservessé teszi.
Dolga mind egyenlő, szerelemmel egy ő, csak erkölcse különböz:
Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen, engem halálra üldöz,
Szerelem mely édes, Julia oly mérges, mert engem csak ver földhöz.
Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem,
Julia víg kedvem s néha nagy keservem, örömöm és gyötrelmem,
Julia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír velem.
Julia a lelkem, mikoron szól nekem, Szerelem beszél velem,
Julia ha rám néz, azonnal eszem vész, mert Szerelem néz engem,
Julia hol alszik, még az is úgy tetszik, hogy ott nyugszik Szerelem.
Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek kívánt jó orvossága,
Ő szemem világa, árnyéktartó ága, jó szerencsés csillaga,
Ő, kinek kívüle e világ szépsége nem kell, sem vigassága.
Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír, Szerelem is azt teszi,
Vagy mulat, énekel, vagy sétál alá s fel, Szerelem azt míveli,
Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát kézen fogva viseli.
A Paradicsomba' termett szép új rózsa dicsőséges orcája,
Testszín ruhájába' aki őtet látja, szép Venusnak alítja,
Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik gyöngy között fényes haja,
Duna lefolytába rugaszkodott sajka mely sebességgel mégyen,
Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka, mintha csúszna sík jégen,
Valahova lépik, sok szemek kísérik csodálván, jár mily szépen.
Midőn néha terül vagy mellettem kerül, szoknyája elterjedvén,
Szerelmével belül veszen akkor körül engemet felgerjesztvén;
Udvari jó módját látván, érzem kínját, keservesen rá nézvén.
Akkor az én dolgom azonképpen vagyon, amint a bölcsek írják,
Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák szívét rágják, szaggatják,
De nem fogyathatják, noha rágton rágják, mert nőttön nőni látják.
Én szívemet is így, mikor énhozzám víg, ő növelten növeli
De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja rágja, szaggatja, eszi
Én állapotomot, mint egy kárhozatot, oly keservessé teszi.
Dolga mind egyenlő, szerelemmel egy ő, csak erkölcse különböz:
Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen, engem halálra üldöz,
Szerelem mely édes, Julia oly mérges, mert engem csak ver földhöz.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.