Balassi Bálint, Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelem tüzén (RPHA 1119)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelem tüzén
RPHA-szám: 1119
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: felszóval így éneklék
Változat:
Ajánlás: Julia
Cím: MKIK 54
A szereztetés ideje: 1589 vagy azelőtt A kolofonban: Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben vidám Julia tűnék
A szereztetés helye: A kolofonban: Egy sűrű erdőben én úton mentemben
Kritikai kiadás: BÖM 1. 102 BÖM 1. 102
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változatok:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Az adatbázis részeként készülő kritikai kiadás.

Ötvennegyedik

Dialogus, kiben úton járván a versszerző beszél Echóval, de ezt nem értheti jól meg az, aki nem tudja, micsoda az Echo

a Csak búbánat nótájára

1
Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelem tüzén 1
Igaz bizonyságim vagytok, mert kínjaim tudjátok, szintén mint én, 2
Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen, más, mint én, 3
ECHO: Én. 4
2
Ki felele nekem? Távol az erdőben lőn ugyan valami szó. 5
Talán egyik tündér jár itt valamiért vagy valami nyulászó; 6
Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett, ha lábain volt békó? 7
ECHO: Echo. 8
3
Echo, nagy kínomba, kiben szép Julia engem vertengeni 1 hágy, 9
Mi könnyebbíthet meg, s mitől leszen esmeg 2 kemény szíve hozzám lágy? 10
Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg, mi amire lelkem vágy? 11
ECHO: Ágy. 12
4
Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát, ott ki vigasztalhatna? 13
Búm hellyett örömet, gyönyörű életet nekem ott ki adhatna? 14
Igazán ki neve, kit jómnak felette lelkem oda kívánna? 15
ECHO: Ánna. 16
5
Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom kedves-e neki vagy nem? 17
Szép Julia-Annám leszen-e jó hozzám, s megkegyelmez-e nekem? 18
Hogy régen szolgálom, leszen-e jutalmom, s kell-e jót reménylenem? 19
ECHO: Nem. 20
6
Kegyetlenségiért, tűrtem sok kínjáért, hát még Istentől sem fél? 21
Ő fehér mellében, mint szép lágy fészekben, kegyetlenség hogyhogy él? 22
Mert mint nyelved beszél, búmmal én hiszem, él, ó, mely igen nem kímél! 23
ECHO: Él. 24
7
Ó, hova legyek hát, tűrvén ennyi kínját, kivel vett körös-köről? 25
Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez kegyes szemei elől, 26
Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre, amint látom, hogy gyűlöl. 27
ECHO: Öl. 28
8
Már csak mutasd módját, mint olthassam lángját szerelmemnek, ki csak nő, 29
Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem, oka talán nem is ő, 30
Hanem más gonosz nő, ördöngös bűvölő, mert kegyes ő, semmint kő. 31
ECHO: Ő. 32
9
Hát medgyek 3, én veszett, kit szerelem éget, s kit már ő be nem fogad? 33
Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban, szintén igaz úgy hervad; 34
Azért adj tanácsot, szánd meg nyavalyámot, ha sebemet gyógyíthadd! 35
ECHO: Hadd! 36
10
Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám? De la 4, szívem mint gerjed, 37
mint Pünkösd látom, hogy színe terjed, 38
Magad se mondanád elhagyni, ha látnád; nézd meg csak, és ismerjed! 39
ECHO: Merjed! 40
11
Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem végez ki életembül. 41
No, tőrrel, méreggel nagy búmat verem el, mert kiesém kedvébül, 42
Látom, hogy csak gyűlöl, énnekem nem öről 5, s rajtam nem is könyörül. 43
ECHO: Örül. 44
12
Hogy hihessem én azt, ha ládd-e, mint fáraszt számtalan sok veszéllyel? 45
láttára nagy kegyesen másra nézdegel vidám szemmel, 46
Énnekem pediglen még sem kell, veszt, süllyeszt gyötrelmekkel: 47
ECHO: 48
13
Ó, vajha kellene, veszne szívem bánatja, 49
De nem azt jelenti kemény tekinteti, s amint magát mutatja, 50
Hogy esmét szeressen, nem adja azt Isten, noha lelkem imadja: 51
ECHO: Adja! 52
14
Ha Isten azt adja, lelkem viszont áldja nevét minden időben, 53
S talám meg is adja, és szívét fordítja hozzám meg szerelemben 54
Vidám Juliának, ki egyike annak, kiknek hazájok a Menny: 55
ECHO: Amen. 56
15
Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben vidám Julia tűnék, 57
Egy sűrű erdőben én úton mentemben felszóval így éneklék, 58
Kérdezkedésemre verseim fejébe Echótól ily választ vék. 59
60

A vers dallama

Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

RMDT1 2017, 241 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek

RMDT1 1958, 236 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek