| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Én édes Ilonám, tizedik bölcs múzsám, kinek szavát nem unnám |
| RPHA-szám: | 0377 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Ilona |
| Cím: | Szerelmes vers |
| A szereztetés ideje: | 1600 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 56 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Én édes Ilonám, tizedik bölcs Múzsám, kinek szavát nem unnám,
Te vagy negyed Charis, okosabb annál is, kit méltán kedvelt Paris,
Három asszony között, kik közt ítélet lőtt, Venus vagy, ki almát vőtt
Vasat győz jó acél, bír kard ellen páncél, velem pedig szépséged:
Szép szád tejes mézzel, nyelved bölcs beszéddel, nagy is az emberséged
Kívánom, hogy bánat ne szálljon soha rád, ép legyen egészséged.
Mert az te szerelmed engem úgy környül vőtt mint pézsmát ez szelence,
Az én szívem kivel szintén úgy hevült el, mint tűz miatt kemence,
Mert te szépségedben szívem úgy merült be, mint tengerbe Velence.
Boldogíts kedveddel, éltess szerelmeddel, ne vess meg szerelmemért,
Kivel engem égetsz, égetvén emésztesz bennem minden élő vért,
Csak érted hervadok, szívemnek adok, rólad való gondom sért.
Szerelem micsoda tövisből szőtt csuda, hegyével sokakat sért,
Mert fogását neki, nehezen lelhetni jelesben, hol meg nem nyert,
Idő ad pediglen meg érhet esze ebben, kit okosság jól rá mért.
Minden betegséget orvos megenyhíthet, de az orvos nem szenved,
Az ki nem egyébtől csak szeretőitől minden gyógyulást vehet,
Nekem is te lehetsz orvosom, ha szeretsz, éltem kedvedben lehet.
Ajánlom ez könyvel magam mindenemmel tökéletességedben,
Gyámolj jó kedveddel, éltess szerelmeddel, viselj fogytig kedvedben!
Sok jód szaporodjék, búd halma omoljék, könny száradjon szemedben.
Én édes Ilonám, tizedik bölcs Múzsám, kinek szavát nem unnám,
Te vagy negyed Charis, okosabb annál is, kit méltán kedvelt Paris,
Három asszony között, kik közt ítélet lőtt, Venus vagy, ki almát vőtt
Vasat győz jó acél, bír kard ellen páncél, velem pedig szépséged:
Szép szád tejes mézzel, nyelved bölcs beszéddel, nagy is az emberséged
Kívánom, hogy bánat ne szálljon soha rád, ép legyen egészséged.
Mert az te szerelmed engem úgy környül vőtt mint pézsmát ez szelence,
Az én szívem kivel szintén úgy hevült el, mint tűz miatt kemence,
Mert te szépségedben szívem úgy merült be, mint tengerbe Velence.
Boldogíts kedveddel, éltess szerelmeddel, ne vess meg szerelmemért,
Kivel engem égetsz, égetvén emésztesz bennem minden élő vért,
Csak érted hervadok, szívemnek adok, rólad való gondom sért.
Szerelem micsoda tövisből szőtt csuda, hegyével sokakat sért,
Mert fogását neki, nehezen lelhetni jelesben, hol meg nem nyert,
Idő ad pediglen meg érhet esze ebben, kit okosság jól rá mért.
Minden betegséget orvos megenyhíthet, de az orvos nem szenved,
Az ki nem egyébtől csak szeretőitől minden gyógyulást vehet,
Nekem is te lehetsz orvosom, ha szeretsz, éltem kedvedben lehet.
Ajánlom ez könyvel magam mindenemmel tökéletességedben,
Gyámolj jó kedveddel, éltess szerelmeddel, viselj fogytig kedvedben!
Sok jód szaporodjék, búd halma omoljék, könny száradjon szemedben.