| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Kősziklák közt lakó, erdőnevelt Echo, felelj szómra, kit hallál |
| RPHA-szám: | 0780 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Énekei, 7 |
| A szereztetés ideje: | 1589 körül |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. Echós szerkezetű vers, az echós rímek a strófák végén jelennek meg. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 6 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 55 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Kősziklák közt lakó, erdő nevelt Echo, felelj szómra, kit hallál.
Mert minden történet, ki emberre jöhet, nálad, tudom, nyilván áll.
Én nagy szerelmemben ki lobog szívemben, Véget valljon, s mi talál.
Hát csak halál tehet én kínomban véget, s éltem meg sem irgalmaz.
Sem őszült vénséggel, sem semmi ínséggel, bennem meg nem avul az.
Szívem is beszéli, titkon jövendöli, hogy úgy lesz holtomig az.
Igaz, én is vallom, de mi lesz jutalmam, sok búm hoz-e mi jókat?
Szeretőm tréfál-e, hívséginek áll-e, vagy hint csak hideg szőköt,
Együld meg is hurit, mérgivel beborít, vet orcámra nagy pököt.
Áldott szolgálatom, ha valóban látom, hogy csók leszen ő zsoldja,
Bennem meggazdagul, bútul szívem tágul, friss lesz éjszaka holdja
Orcám haloványát, kit szerelmével ád, ha csókjával befoldja.
Oldja szívem búját, s éltem háborúját igen megcsendesíti,
Ő savany szerelmét, szíve keménységét, ha már nem öregbíti,
De mi lesz zálogja, hogy mérgét megfogja, kínomat megenyhíti.
Hitit én tisztelem, s híven is viselem hozzája szerelmemet,
Kedvem meg nem veti, ha megismerheti az én töredelmemet
Ő lesz szerelmesem, nála is keresem kedves lakóhelyemet.
Kősziklák közt lakó, erdő nevelt Echo, felelj szómra, kit hallál.
Mert minden történet, ki emberre jöhet, nálad, tudom, nyilván áll.
Én nagy szerelmemben ki lobog szívemben, Véget valljon, s mi talál.
Hát csak halál tehet én kínomban véget, s éltem meg sem irgalmaz.
Sem őszült vénséggel, sem semmi ínséggel, bennem meg nem avul az.
Szívem is beszéli, titkon jövendöli, hogy úgy lesz holtomig az.
Igaz, én is vallom, de mi lesz jutalmam, sok búm hoz-e mi jókat?
Szeretőm tréfál-e, hívséginek áll-e, vagy hint csak hideg szőköt,
Együld meg is hurit, mérgivel beborít, vet orcámra nagy pököt.
Áldott szolgálatom, ha valóban látom, hogy csók leszen ő zsoldja,
Bennem meggazdagul, bútul szívem tágul, friss lesz éjszaka holdja
Orcám haloványát, kit szerelmével ád, ha csókjával befoldja.
Oldja szívem búját, s éltem háborúját igen megcsendesíti,
Ő savany szerelmét, szíve keménységét, ha már nem öregbíti,
De mi lesz zálogja, hogy mérgét megfogja, kínomat megenyhíti.
Hitit én tisztelem, s híven is viselem hozzája szerelmemet,
Kedvem meg nem veti, ha megismerheti az én töredelmemet
Ő lesz szerelmesem, nála is keresem kedves lakóhelyemet.