| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Mely keserven kiált fülemüle, fiát hogyha elszedi pásztor |
| RPHA-szám: | 0880 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Caelia 7 |
| A szereztetés ideje: | 1589-1590 között |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers szövegvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 3 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 127 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Mely keserven kiált fülemüle, fiát hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide s tova, kesereg csattogva bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Caelia s oly szépen sírt öccse halálakor.
Mint tavasz harmatja reggel ha áztatja szépen jól-nem-nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattul tisztul s ugyan újul, kiterjeszti pirosát,
Caelia szintén oly, hogyha szeméből foly könnye, mossa orcáját.
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, fejét földhöz bocsátja,
Úgy Caelia feje vagyon lefüggesztve, mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, vagy mint tavasz harmatja.
Mely keserven kiált fülemüle, fiát hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide s tova, kesereg csattogva bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Caelia s oly szépen sírt öccse halálakor.
Mint tavasz harmatja reggel ha áztatja szépen jól-nem-nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattul tisztul s ugyan újul, kiterjeszti pirosát,
Caelia szintén oly, hogyha szeméből foly könnye, mossa orcáját.
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, fejét földhöz bocsátja,
Úgy Caelia feje vagyon lefüggesztve, mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, vagy mint tavasz harmatja.