| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szólítván nevemen Venus asszony engem |
| RPHA-szám: | 1337 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Énekei, 1 |
| A szereztetés ideje: | 1591 vagy azután |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 13 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 51 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szólítván nevemen Vénus asszony engem kezdé haraggal szavát,
csak te vagy-é, úgymond, oly eszes vagy bolond, hogy én hatalmam javát
kis szóddal sem kéred, sőt ottan kerülöd szerelem tág hálóját.
Jól tudom, mire néz! Merthogy mert méreg, méz, szerelemben elvegyült,
sok rend nagy kárával, s némely halálával tüzében nagy kínra fűlt,
tőlem elrémültél, nagy távul kerültél, szíved ellenem meghűlt.
De csak kár, hogy kerülsz, mert az hova terülsz utánad vigyáztatok,
s rajtad mutatom meg, hogy nem mind kín, méreg, kit szerelemmel gyújtok,
okost, hívet, tisztát, ki szómnak jó helyt ad, igen kímélve sújtok.
Minek rossznak való a szerelemháló felterített kötele?
Ésszel, okossággal, vidám józansággal szükség hogy legyen tele,
az, ki kívánja, hogy búval ne hányja, s legyen áltmenetele.
Mint látom pediglen téged Pallas régen ehhez hozzákészített,
minden tudománnyal, ki becsületet vall bőven felékesített,
hogy engem is ismerj, és udvaromban élj termettel is szépített.
Hív szolgálatodért, mint ő maga is kért minden jovával látlak,
s reménységed ellen, nagy Anyai képen szép kegyessel megáldlak,
ollyal, ki képéhez s ékes termetihez kész érdeminek látlak.
Ismered Lídiát, kiben semmi híját szépségemnek nem hagytam,
két forgó szememet, gyújtó, hiú szívemet ábrázatjában adtam,
a felett bölcs ésszel, okos ítélettel, s minden javammal láttam.
Szeme hatalmával, ékes szép voltával ő magáévá tészen,
felejthetetlenül szívedbe ő beül, s elmédbe zárva lészen,
csak őtet óhajtod, mert szíved is csak ott minden örömet vészen.
Nézd meg csak két szemét, mely bű szikrákat vét méltó gyuladozásra,
de mihelyt betegít, megint gyógyít, segít, hord vizet oltásodra,
hogy szintén el ne fogyj, de neki kedvet hordj, kész ő megtartásodra.
Igaz szeretettel, tökéletességgel foglald te is magadhoz,
s jó szolgálatodért ad ő jó hasznost bért, csalárdsággal sem kínoz,
mert áldott szerelme s hozzád való kedve hű leszen, s rád bút sem hoz.
Angyali szép képét s csudáló termetét szépítsed verseiddel,
csak egyedül őtet, ily megékesültet tiszteljed szerelmeddel,
kiért ő is téged, míg él, híven szeret s holtáig nem felejt el.
Ládd, hogy egyedül ő kihez minden illő: beszéd, tréfa, éneklés,
tánc, járás, ugrálás, nézés, vég mosolygás, módjával való lépés,
hív buzgó szerelem, s bódog kinek ebben lehet részesültetés.
Nincs soha oly elme, ki őtet eléggé méltán megdicsérhesse,
s egyszer látott képét, s kire jó szemet vét soká elfelejthesse,
én neked ajánlom, azt is igen hagyom, légy holtig szerelmese.
Szólítván nevemen Vénus asszony engem kezdé haraggal szavát,
csak te vagy-é, úgymond, oly eszes vagy bolond, hogy én hatalmam javát
kis szóddal sem kéred, sőt ottan kerülöd szerelem tág hálóját.
Jól tudom, mire néz! Merthogy mert méreg, méz, szerelemben elvegyült,
sok rend nagy kárával, s némely halálával tüzében nagy kínra fűlt,
tőlem elrémültél, nagy távul kerültél, szíved ellenem meghűlt.
De csak kár, hogy kerülsz, mert az hova terülsz utánad vigyáztatok,
s rajtad mutatom meg, hogy nem mind kín, méreg, kit szerelemmel gyújtok,
okost, hívet, tisztát, ki szómnak jó helyt ad, igen kímélve sújtok.
Minek rossznak való a szerelemháló felterített kötele?
Ésszel, okossággal, vidám józansággal szükség hogy legyen tele,
az, ki kívánja, hogy búval ne hányja, s legyen áltmenetele.
Mint látom pediglen téged Pallas régen ehhez hozzákészített,
minden tudománnyal, ki becsületet vall bőven felékesített,
hogy engem is ismerj, és udvaromban élj termettel is szépített.
Hív szolgálatodért, mint ő maga is kért minden jovával látlak,
s reménységed ellen, nagy Anyai képen szép kegyessel megáldlak,
ollyal, ki képéhez s ékes termetihez kész érdeminek látlak.
Ismered Lídiát, kiben semmi híját szépségemnek nem hagytam,
két forgó szememet, gyújtó, hiú szívemet ábrázatjában adtam,
a felett bölcs ésszel, okos ítélettel, s minden javammal láttam.
Szeme hatalmával, ékes szép voltával ő magáévá tészen,
felejthetetlenül szívedbe ő beül, s elmédbe zárva lészen,
csak őtet óhajtod, mert szíved is csak ott minden örömet vészen.
Nézd meg csak két szemét, mely bű szikrákat vét méltó gyuladozásra,
de mihelyt betegít, megint gyógyít, segít, hord vizet oltásodra,
hogy szintén el ne fogyj, de neki kedvet hordj, kész ő megtartásodra.
Igaz szeretettel, tökéletességgel foglald te is magadhoz,
s jó szolgálatodért ad ő jó hasznost bért, csalárdsággal sem kínoz,
mert áldott szerelme s hozzád való kedve hű leszen, s rád bút sem hoz.
Angyali szép képét s csudáló termetét szépítsed verseiddel,
csak egyedül őtet, ily megékesültet tiszteljed szerelmeddel,
kiért ő is téged, míg él, híven szeret s holtáig nem felejt el.
Ládd, hogy egyedül ő kihez minden illő: beszéd, tréfa, éneklés,
tánc, járás, ugrálás, nézés, vég mosolygás, módjával való lépés,
hív buzgó szerelem, s bódog kinek ebben lehet részesültetés.
Nincs soha oly elme, ki őtet eléggé méltán megdicsérhesse,
s egyszer látott képét, s kire jó szemet vét soká elfelejthesse,
én neked ajánlom, azt is igen hagyom, légy holtig szerelmese.