MAS

Ebben a’ Noe bárkájából el-re- pült Galamb állapottyához ha- ſonlitván allapotiyat, keri Iſtent, hogy eletének sürü nagy veßelye- ben ontsa reá kedvét áldásának bárkájában való béfogadásával mentse meg ſok kiſirtettöl fejét.

1 SEgély-meg engemet én é-des Iſtenem,
2 Reméntelen-ſęgben ne hadgy el ſillyednem,
3 Im minden el-hagyott: Nintsenhová lennem,
4 Nem tudok mit tennem.

5 Sok nyavalya miatt apadott hitemet,
6 Moſt többits-meg ben-nem, ſegélvén engemet,
7 Kit e’ vi-lág utál, tsufolván engemet,
8 Ve-ſzett eletemet.

9 Mint Galamb, ki Noe Bárká-jából repült,
10 Nagy viz özön miatt meg bárkara került,
11 Szá-jában ágat hozván, meg-tetejé-re ült,
12 Ki zöld ággal újult.

13 Szintén ugy moſt lelkem ö nagy inſęgében,
14 Meg te reád ke-rült kételenſęgében,
15 Noha el-hagyott vólt: moſt reménletté-ben,
16 Rád ſzállot hitiben.

17 Uj könyörgéſt hozott nékedúj ág helyett,
18 Ki jó reménſęggelvirágzott, zöldellett,
19 S’ adgya ö magát-is kezedbe e’ mellett,
20 Igy vár bárkád felett.

21 Mint egy nagy bárkádban ved bé azért ſzegént,
22 Jó áldomáſod-ban fogadáſod ſzerént,
23 Hogy a’kétſęg miat el ne hadgyon meg-ént,
24 Téged ſzentſęges fént.

25 Kiböl Uram néked de mi haſz-nod lenne?
26 Ha a’ kétſęg miatt ö pokolra menne,
27 Lám már meg-váltottad hogy ne égne benne,
28 Söt iót érdemlene.

29 Régen egy galambot ha Noe meg-tartott,
30 Hát hogy hadnál engem kit Fiad meg-váltott,
31 Ki tégéd keſerveſen régen kiáltott,
32 Szive ſzerént áldott.

33 Segély azért engem kegyel-mes Iſtenem,
34 örvény fenekére ne hadgy alá mennem,
35 Kiért a’mig élek kéſz vagyok hü len-nem,
36 Nagy háládáſt tennem,
37 Szent neved ditsirnem.