| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Ó, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem, hamis gyanúságommal |
| RPHA-szám: | 1105 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Caelia 8 a |
| A szereztetés ideje: | 1589-1590 között |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers szövegvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 6 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 128 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Ó, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem hamis gyanúságommal,
Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék, ezt művelvén nagy jómmal.
Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét keserves siralommal?
Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság, gyógyíthatatlan méreg,
Ahova te beférsz, onnan nehezen térsz, oda ragadsz, mint kéreg,
Dühíted mérgeddel, kit szerelem legel, a pokolbeli féreg!
Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság, tart esztelen bolondság;
Segít értetlenség, nevel hirtelenség, nem nyughatol, gonoszság;
Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész, s kiben nincs jó okosság.
De aki okosan s előbb bizonyosan szónak végére megyen,
Vagy maga gondolja, vagy mástul megtudja, minek mi oka legyen,
Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod, hogy erőd kicsint tegyen.
Szép Procrist te régen vesztvén szörnyűképpen halálra eresztetted,
Szép Deianirával nem akaratával Herculest elvesztetted,
Most is hol szerelem, lesz ott szívgyötrelem, hol fészkedet verheted.
Távozzál el tőlem, mert elhidd felőlem, hogy csak hiába furdalsz,
Az igaz szerelem lakik együtt velem, csak kár, hogy így ostromlasz;
Távozzál hát tőlem, vessz el már előlem, gonoszság, mert megrontasz!
Ó, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem hamis gyanúságommal,
Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék, ezt művelvén nagy jómmal.
Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét keserves siralommal?
Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság, gyógyíthatatlan méreg,
Ahova te beférsz, onnan nehezen térsz, oda ragadsz, mint kéreg,
Dühíted mérgeddel, kit szerelem legel, a pokolbeli féreg!
Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság, tart esztelen bolondság;
Segít értetlenség, nevel hirtelenség, nem nyughatol, gonoszság;
Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész, s kiben nincs jó okosság.
De aki okosan s előbb bizonyosan szónak végére megyen,
Vagy maga gondolja, vagy mástul megtudja, minek mi oka legyen,
Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod, hogy erőd kicsint tegyen.
Szép Procrist te régen vesztvén szörnyűképpen halálra eresztetted,
Szép Deianirával nem akaratával Herculest elvesztetted,
Most is hol szerelem, lesz ott szívgyötrelem, hol fészkedet verheted.
Távozzál el tőlem, mert elhidd felőlem, hogy csak hiába furdalsz,
Az igaz szerelem lakik együtt velem, csak kár, hogy így ostromlasz;
Távozzál hát tőlem, vessz el már előlem, gonoszság, mert megrontasz!