| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Senki ne kérdjen, szívem mért nem vegyen |
| RPHA-szám: | 1221 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Énekei, 5 |
| A szereztetés ideje: | 1600 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a5, a6, b9, c5, c6, b9(5,4), b10(5,5), b9(5,4) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Lengyel király tánca nótájára (RPHA 7110) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT2/726 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 4 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 54 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Senki ne kérdjen,
Szívem mért nem végyen
Senkitől semmi vigasztalást!
S miért ne szenvedjek,
Távol is kerüljek
Mások közt vígan való lakást,
Egy kegyes kívül ne szeressek mást,
S búnak ne adjak orvoslást?
De csak kár nekem,
Rám vetett búm ellen
Örömet egyebütt keresnem,
Hanem csak annál,
Ki kedvében éltem áll,
S ki sok jóságát nem keveslem,
Ennek jó kedvét kell várnom s lesnem,
Ne hagyjon sok búmban elesnem.
Isten őt áldja s emellett azt adja,
Rólam el ne feledkezhessék,
Szolgálatomnak,
S érte viselt búmnak,
S vígan gyakran is örvendezhessék,
Személyem holtáig neki tessék,
S érdemem nála el nem essék.
Felgyűlt tüzemet,
Kivel ő engemet
Véghetetlenül régen hevít,
Megcsendesíti,
Magát nekem készíti,
S kimenekednem abból segít,
Édes szerelme nem is keserít
Engem örömre, mert hozzá hítt.
Senki ne kérdjen,
Szívem mért nem végyen
Senkitől semmi vigasztalást!
S miért ne szenvedjek,
Távol is kerüljek
Mások közt vígan való lakást,
Egy kegyes kívül ne szeressek mást,
S búnak ne adjak orvoslást?
De csak kár nekem,
Rám vetett búm ellen
Örömet egyebütt keresnem,
Hanem csak annál,
Ki kedvében éltem áll,
S ki sok jóságát nem keveslem,
Ennek jó kedvét kell várnom s lesnem,
Ne hagyjon sok búmban elesnem.
Isten őt áldja s emellett azt adja,
Rólam el ne feledkezhessék,
Szolgálatomnak,
S érte viselt búmnak,
S vígan gyakran is örvendezhessék,
Személyem holtáig neki tessék,
S érdemem nála el nem essék.
Felgyűlt tüzemet,
Kivel ő engemet
Véghetetlenül régen hevít,
Megcsendesíti,
Magát nekem készíti,
S kimenekednem abból segít,
Édes szerelme nem is keserít
Engem örömre, mert hozzá hítt.