| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Reménységem nincs már nekem e földön éltemben |
| RPHA-szám: | 1201 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 8 |
| A szereztetés ideje: | 1584 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | Bizonytalan, hogy a versnek van-e akrosztichonja. RM UTASE |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a4, a4, b12(6,6), c4, c4, b12(6,6), d5, d5, b10(4,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Egy német villanella nótájára, Ich hab vermeint (RPHA 7801) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 234SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 / 8 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 175 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Reménységem nincs már nekem e földön éltemben senki szerelméhez,
Mert szerelmem, ki volt nekem, az elfut előlem, semmiben sem kedvez,
M'eggyek én immár, ha keserves kár engemet e világból kivégez?
Menvén hozzá, vigad vala siettető szívem buzgó szerelmében,
Fáradságát, minden gondját remélvén letenni szerelme ölében,
Nem félvén attól, hogy élnék távol szeretőmtől keserves helyemben;
De elutált, mert mást talált, éntőlem már elvált, hagyván szörnyű halált,
Ad sok mérget a jó helyett, lelkem csak hiába őutána kiált,
Mert nem hallgatja, de sőt utálja, magához mert új szerelmet foglalt.
Siralmával mint hogy megcsal a krokodilusgyík útonjáró embert,
Így engemet elhitetett, hitetvén már vesztett, mint ártatlan lelket;
Prédája vagyok, mert már meg fogott, valamint akarja, úgy gyötörhet.
Ki nem hinné vagy gyűlölné az ő mézzel folyó szerelmes beszédét,
Esküvését, látván könnyét, és alázatosan formált szép személyét?
Bizony megcsalná, akárki volna, aki nem tudná ravasz elméjét.
De ha szinte nem beszélne, vajon s ki keresne egyebet helyében?
Ha olyan ő, mint sík mező a jó kikeletnek áldott idejében
Ifjú, szép, ékes, mindennél kedves, nincs vétek személye termésében.
Ó, egyetlenegy szerelmem, miért vetettél el szemed elől engem?
Hogy verhetett benned fészket szintén ilyen igen a harag ellenem?
Ámbár mást szeress, csak el ne veszess engem, ki neked adtam már lelkem.
Te jó Isten, ki e tőrben engem csudaképpen már régen ejtettél,
Ezt engedjed, hogy szánjon meg, velem kit ily igen Te megszerettettél,
Vagy végy ki Hozzád, ha jó szót sem ád, ugyanis már lelkem sem hal, sem él.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.