| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Széjjel tündökleni nem ládd-é e földet gyönyörű virágokkal |
| RPHA-szám: | 1304 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Marullus poéta azt deákul írta, ím, én penig magyarul |
| Ajánlás: | Zsuzsanna |
| Cím: | MKIK 12 |
| A szereztetés ideje: | 1584 vagy azelőtt A kolofonban: Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbul |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. SUSANAM |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a19(6,6,7), a19(6,6,7), a19(6,6,7) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Sok erős férfiak, bölcsek és királyok szerelem miatt vesztek (RPHA 1249) |
| Dallam: | A vers énekvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 versszak |
| Irodalmi minta: | Michael Marullus (Tarcianota): Ad Manilium Rhallum (Non vides verno variata flore) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > morális v. politikai (053) > arisztokratikus regiszter (058) > katonaének (086) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 69 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Széjjel tündökleni nem ládd-é e földet gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.
Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak,
Jószavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
Mind menny, föld és vizek, ládd-e, úgy tetszenek, mint ha megújulnának.
Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.
Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társam, ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk hiába a sok bút, legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!
Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.
Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyos poharak járjanak miközöttünk,
Mert e napot Isten örvendetességre serkentgeti föl nekünk!
Marullus poéta azt deákul írta, ím, én pedig magyarul,
Jó lovam mellett való füvön létemben fordítám meg deákbul,
Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.
Széjjel tündökleni nem ládd-é e földet gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.
Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak,
Jószavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
Mind menny, föld és vizek, ládd-e, úgy tetszenek, mint ha megújulnának.
Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.
Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társam, ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk hiába a sok bút, legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!
Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.
Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyos poharak járjanak miközöttünk,
Mert e napot Isten örvendetességre serkentgeti föl nekünk!
Marullus poéta azt deákul írta, ím, én pedig magyarul,
Jó lovam mellett való füvön létemben fordítám meg deákbul,
Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.