Rimay János, Cupido, ne' nyilad, lőj vele bátor mást (RPHA 0236)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Cupido, ne' nyilad, lőj vele bátor mást
RPHA-szám: 0236
Szerző: Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Énekei, 11
A szereztetés ideje: 1600 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e.
Terjedelem: Terjedelem: 8 versszak
Műfaj: [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: RÖM 1955. 55
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Cupido, ne, nyilad lőj vele bátor mást,
Nem várok én tőled már semmi áldomást,
Jól fölébrölt szemem nem kíván álmodást.

Eddig is szívemet hiába sebheted,
Semmi jókkal fejem nem ékesítheted,
Szívemet örömmel nem teljesítheted.

Hideg reménységgel foly te ígéreted,
Egyik szódat másnak háta mögé veted,
S így, ki téged szolgál, méreggel eteted.

Ne csudáld, hogy félen mentem seregedtől,
És hogy nem függheted tovább is kezedtől,
Távol járdogálván ezután tegzedtől.

Ifjú és kegyes hozzám, ki tőled elfogott,
Ellened erőből meg ki nem is fogyott,
Mondván: itt lelsz áldást, kínt pedig s bút is ott.

Kezével kirántá nyiladat szívemből,
Seb szegény ez, mégis ebből,
Légy enyém, végy íret erre szerelemből!

Engedek azért én ez kegyes kedvének,
Írével élek is áldott szerelmének,
Hegyét elkerülvén te nyilad élének.

Te hatalmad ellen véle viaskodom,
Sok nyeltem búm miatt nem lesz immár gondom,
Vígan, állva, járva énekemet mondom.