Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Már csak éjjel hagyna énnekem nyugodnom |
RPHA-szám: | 0853 |
Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
Cím: | MKIK 20 |
A szereztetés ideje: | 1578-1584 között |
Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6), a13(6,7) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
Nótajelzés: | Mostan emlékezem az elmúlt időkről (RPHA 1013) |
Nótajelzésként: | Most adá virágom nekem bokrétáját (RPHA 1008) |
Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 23SZ, RMDT1 236SZ |
Terjedelem: | Terjedelem: 10 / 6 versszak |
Irodalmi minta: | Jacob Regnart: Kurtzweilige Teutsche Lieder 2, 1 (Wann ich den ganzten Tag) |
Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
Felekezet: | 100% világi (2 db) |
Változat: |
Kritikai kiadás: | BÖM 1. 44 BÖM 1. 44 |
Hasonmás-kiadás: | Változat: |
Digitalizált példány: | Változat:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Már csak éjjel hagyna énnekem nyugodnom,
Ha nappal miatta nyughatatlankodom,
De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,
Gyakran kelt álmomból róla való nagy gondom.
Ez éjszakai sok vigyázásim után,
Virradat felé szenderedve aluván,
Szeretőm személyét én álmomban látám,
Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.
Tetszék, mint ha volna kézíja kezében,
Kinek mérges nyila vetve idegében,
Arányoz azzal engem ölni éltemben,
Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:
„Ne siess engemet megölni, Asszonyom!
Ezt érdemlette-e tőled szolgálatom,
Hogy miattad essék most szörnyű halálom?
Kegyetlen, mit művelsz, te léssz-e a gyilkosom?"
Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli:
„Elköltél, - mond - arról, könyörgésed semmi.
Meghalsz, meghalsz - úgymond - meg nem menthet senki!
Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki."
E szavára viszont mintha ezt mondanám:
No, ámbár legyen úgy, ez ám én jutalmam,
Kiért neked fottig én híven szolgáltam,
Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.