| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Hallám egy ifjúnak minap éneklését |
| RPHA-szám: | 0488 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 15 |
| A szereztetés ideje: | 1584 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | By>>s ty wiedzia/la (RPHA 7054) |
| Nótajelzésként: | Pallas nem nyughaték, ő követét inté (RPHA 1168) |
| Dallam: | A vers énekvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 13 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 70 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Hallám egy ifjúnak minap éneklését,
Egyedül lévén egy kertben törődését,
Hol hallgatja vala méheknek zengését.
Gyötrődik magában, mert forog eszébe
Szép szerelmesének gyönyörű beszéde,
Azért énekének így leszen kezdete:
„Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,
Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,
Hogy azt szeretteti velem, ki gyilkosom.
Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,
Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,
Így sem élnem s halnom énnekem nem hagynak.
Ó, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,
Ki téged mindenkor tart boldogságának?
Csak engem tartasz-é gonoszakaródnak?"
Ezt mondván azonban fordula méhekhez,
Hallván zengéseket monda: „Ez mit jegyez?"
Azért nekik szólván lőn beszéde emez:
Ő szól: „De ti, mézet gyűjtő bolond méhek,
Rózsán, violákon itt mit szedegettek?
Ha mézet kerestek, azt nem itt lelitek,
Hanem az én szerelmesem édes száján
S megért cseresznyéhez hasonló ajakán,
Ott mézet találtok eleget mindnyájan.
De meglássátok, hogy a mézelszedésben
Fullánktok ne ejtse őtet szerelemben,
Mert higgyétek, viszont lesztek büntetésben.
Mert mint szájatoknak hogy vagyon fullánkja,
Így ő szemének is vagyon nagy hatalma,
Megsért szerelmével, mihelyen akarja.
Ő tekintetében villámik szerelem,
Kivel néha megöl, néha éleszt engem,
Örömre, bánatra csak ő én vezérem.
Mondom, ha ki őtet köztetek megsérti,
Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,
Mert bosszúját azzal szokta megállani;
Szintén így gyötrődtök, mint szinte én magam,
Ha nem fogadjátok nekem igaz szavam:
Azért ám lássátok, én igazat mondtam."
Hallám egy ifjúnak minap éneklését,
Egyedül lévén egy kertben törődését,
Hol hallgatja vala méheknek zengését.
Gyötrődik magában, mert forog eszébe
Szép szerelmesének gyönyörű beszéde,
Azért énekének így leszen kezdete:
„Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,
Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,
Hogy azt szeretteti velem, ki gyilkosom.
Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,
Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,
Így sem élnem s halnom énnekem nem hagynak.
Ó, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,
Ki téged mindenkor tart boldogságának?
Csak engem tartasz-é gonoszakaródnak?"
Ezt mondván azonban fordula méhekhez,
Hallván zengéseket monda: „Ez mit jegyez?"
Azért nekik szólván lőn beszéde emez:
Ő szól: „De ti, mézet gyűjtő bolond méhek,
Rózsán, violákon itt mit szedegettek?
Ha mézet kerestek, azt nem itt lelitek,
Hanem az én szerelmesem édes száján
S megért cseresznyéhez hasonló ajakán,
Ott mézet találtok eleget mindnyájan.
De meglássátok, hogy a mézelszedésben
Fullánktok ne ejtse őtet szerelemben,
Mert higgyétek, viszont lesztek büntetésben.
Mert mint szájatoknak hogy vagyon fullánkja,
Így ő szemének is vagyon nagy hatalma,
Megsért szerelmével, mihelyen akarja.
Ő tekintetében villámik szerelem,
Kivel néha megöl, néha éleszt engem,
Örömre, bánatra csak ő én vezérem.
Mondom, ha ki őtet köztetek megsérti,
Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,
Mert bosszúját azzal szokta megállani;
Szintén így gyötrődtök, mint szinte én magam,
Ha nem fogadjátok nekem igaz szavam:
Azért ám lássátok, én igazat mondtam."