| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Nő az én gyötrelmem az én szerelmemről való gondolkodtomban |
| RPHA-szám: | 1086 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 21 |
| A szereztetés ideje: | 1578 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a19(6,6,7), a19(6,6,7), a19(6,6,7) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Sok erős férfiak, bölcsek és királyok szerelem miatt vesztek (RPHA 1249) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/757 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 10 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 61 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Nő az én gyötrelmem az én szerelmemről való gondolkodtomban,
Reménytelen vagyok, immár csak kívánok jutni hamar halálban,
Hogy halálom által vég szakadhasson már ennyi sok nyavalyámban.
Engem már szép Venus ő édes fiával, Cupidóval sirasson,
Nyavalyás voltomban, mint régi szolgáját, keservesen megszánjon,
Ha eszébe jutok, fohászkodásokkal engemet ő óhajtson.
Mert az én szívem tulajdon fejedelme hozzám mostan kegyetlen,
Engemet elvetett ő szemei elől, forog életem ellen.
Szándéka neki az, hogy mennél tovább lehet, engem kesergessen.
De te, én elmémnek azelőtt szerelmes s kegyes tömlöctartója,
Mit engedhetnél meg, ha ellened való vétkem nekem nem volna?
Vedd el haragodat immáron énrólam, légy életem oltalma!
Procrisnak elfuttán, nagy szörnyű halálán miként ura kesergett,
Vagy ismeni ifjú mely bánatban akkor mátkájáért lehetett,
Hogy a hajósoktól tengerbe mátkája kegyetlenül vettetett;
Ezeknek szívéhez az én szívem is már keservében hasonló,
Örök siralomba foglalta ő magát, mindenkor csak búskodó,
Mert az én szerelmem, látom, teljességgel hogy engemet utáló.
Ó, megrepedezett kősziklák közt legelt, kietlenben született,
Tigrisnemen termett, párductejjel nevelt, mire nem szánsz engemet?
Elveszthedd-e azt, ki tégedet mind holtig híven, igazán szeret?
Elszántam magamban: mint nyomorodott rab, hajamat megeresztem,
Gyászruhában járván mindennek előtte megalázom életem,
Titkos helyemen is mind lelkem fottáig szerelmed keseregjem.
No, megóhajtasz még nagy fohászkodással, ezt bizonnyal elhittem,
Hallván gyászruhámat, keserves voltomat, így szólasz még felőlem:
„Elűzém - mond - tőlem, vajon hol keressem őtet már, én Istenem?"
Bocsánatot várok tőled mindezekért, ó, én reménylett kincsem,
Ha jóval már nem vagy, csak azon könyörgök, gonosszal se légy nekem,
Műveld ezt magadért s az jó szerencsédért, mint raboddal, énvelem.
Nő az én gyötrelmem az én szerelmemről való gondolkodtomban,
Reménytelen vagyok, immár csak kívánok jutni hamar halálban,
Hogy halálom által vég szakadhasson már ennyi sok nyavalyámban.
Engem már szép Venus ő édes fiával, Cupidóval sirasson,
Nyavalyás voltomban, mint régi szolgáját, keservesen megszánjon,
Ha eszébe jutok, fohászkodásokkal engemet ő óhajtson.
Mert az én szívem tulajdon fejedelme hozzám mostan kegyetlen,
Engemet elvetett ő szemei elől, forog életem ellen.
Szándéka neki az, hogy mennél tovább lehet, engem kesergessen.
De te, én elmémnek azelőtt szerelmes s kegyes tömlöctartója,
Mit engedhetnél meg, ha ellened való vétkem nekem nem volna?
Vedd el haragodat immáron énrólam, légy életem oltalma!
Procrisnak elfuttán, nagy szörnyű halálán miként ura kesergett,
Vagy ismeni ifjú mely bánatban akkor mátkájáért lehetett,
Hogy a hajósoktól tengerbe mátkája kegyetlenül vettetett;
Ezeknek szívéhez az én szívem is már keservében hasonló,
Örök siralomba foglalta ő magát, mindenkor csak búskodó,
Mert az én szerelmem, látom, teljességgel hogy engemet utáló.
Ó, megrepedezett kősziklák közt legelt, kietlenben született,
Tigrisnemen termett, párductejjel nevelt, mire nem szánsz engemet?
Elveszthedd-e azt, ki tégedet mind holtig híven, igazán szeret?
Elszántam magamban: mint nyomorodott rab, hajamat megeresztem,
Gyászruhában járván mindennek előtte megalázom életem,
Titkos helyemen is mind lelkem fottáig szerelmed keseregjem.
No, megóhajtasz még nagy fohászkodással, ezt bizonnyal elhittem,
Hallván gyászruhámat, keserves voltomat, így szólasz még felőlem:
„Elűzém - mond - tőlem, vajon hol keressem őtet már, én Istenem?"
Bocsánatot várok tőled mindezekért, ó, én reménylett kincsem,
Ha jóval már nem vagy, csak azon könyörgök, gonosszal se légy nekem,
Műveld ezt magadért s az jó szerencsédért, mint raboddal, énvelem.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.