Huſzon egiedik:

Az Lucretia éneke Notajara.

1 Neő az én geőtrólmem azen ſzerelmẽrul ualo gõdolkot,,tomba,
2 Remintelen uagiok, imar csak kėuanok jutni hamar halalban,
3 Hogj halalom altal, uégh ſzakadasom már ennj sok niaualiamban.

4 Engem már ſzép Venus eő édes Fiaual Cupidoual siraſson,
5 Niaualias voltomba, mint righj ßolgajat keſeruesen meg ſzanion.
6 Ha eßeben jutok fohaßkodasokal engemet eő ohajczon.

7 Mert az én ſziuem tulaidon fejedelme hozam moſtan kegietlen
8 Engemet elvetet eö ſzemei elől forogh életem ellen.
9 S[z]andika nekj az hogj meñil touab lehet engem kesergessen.

10 De te én elmémnek az előt ſzerelmes, s, kegies Tőmlöcz tartoja,
11 Mit engedhetnil megh ha ellened ualo vétkẽ nekem nẽ volna,
12 Ved el haragodat inaron ėn rolam legẏ elėtem oltalma.

13 Procriſnak elfuttám nagj ſ[z]erneő halalã mikẽt arã keserget
14 Vagẏ Ismenẏ iffiu melj banatbã akõr mátkajaért lehetet.
15 Hogj az hajosoktol Tengerbe’ matkaja kegietlenől vetettet.

16 E[z]e[k^]k ſziuéhez az én ſziuemis már keseruebe’ hasonlo,
17 Eorók ſiralõba foglalta eő magat mjndenkor csak buskodo,
18 Mert az én ſzerelmem látom telliesigel hogj engemet utalo.

19 O megh repedezet keőſziklak kőzt legelt kietlenbe’ ſzűˇletet,
20 Tigris Nemẽ termet, parducz teẏel neuelt mìre nẽ ſzanß engemet.
21 Elueßtedhedė azt? kj tigedet mjnd holtig hiuẽ igazan ſzeret.

22 El ſzantam magãbȧ mint niomorodot rab hajamot meg ereßtem,
23 Giaz ruhabã jaruã mjndeñek elóte megh alazom eletem,
24 Titkos helemenis mjnd lólkem fottaigh ſzerelmed keſereghjem &c.

25 No megh ohaitaß még nagi fohaßkodasal ezt bizoñial elhittem
26 Haluan Giazruhamot keſerues Voltamot igj ßolaß még felólem
27 El űˇzem mond tűˇlem, ualion hol kereſem, eőtet mar én Istenem.

28 Boczanatot várok tűled mind ezekért oh én reminlet kínczem,
29 Ha joual már nem uagj csak azon kónjorógh gonoßal ſe ligj Nekem
30 Mjueld ezt magadert s, az jo ſzerenczidért mẏnt rabodal en velem. ,&c.