| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Eredj, édes gyűrűm, majd jutsz asszonyodhoz |
| RPHA-szám: | 0388 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 3 |
| A szereztetés ideje: | 1578 körül |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a6, a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | (RPHA 3032) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/751 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) > embléma (077) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 43 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Eredj, édes gyűrűm, majd jutsz asszonyodhoz,
Ki viszen tégedet csókolni szájához;
Ó, hogy nekem ahhoz,
Nem szabad most mennem én vigasztalómhoz!
Mondd szolgálatomat őneki én szómmal,
Kérjed, emlékezzék valaha felőlem,
Ne felejtsen engem;
Lám, csak benne vagyon én gyönyörűségem!
Mint te borítva vagy fekete zománcban,
Így szívem is érte öltözött most gyászban,
Búskodik magában,
Hogy nem részesülhet ő nyájasságában.
Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal,
Így ő is mentől szebb kedves szép szavával,
Maga tartásával,
Engemet felgerjeszt rózsa orcájával.
Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kőnél,
Így ő is mentől szebb minden szép szüzeknél,
Szerelmes mindennél,
Egyéb szép személy is ő példájával él.
Járásban, ruhában csak őtet szemlélik,
Módjában asszonyok, lányok őtet nézik,
Formáját követik,
Beszédét, erkölcsét mindenek kedvelik.
E gyémánt mint fénylik, élete oly tiszta,
Alázatos lévén, vagyon bátorsága,
Mert bűn nem furdalja,
Fehér ruhájában, mint szép fehér páva.
Természetében is gyémánthoz hasonló,
Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható,
Így ő sem hajlandó,
Tökéletes szívű, igen igazmondó.
Tudja e világnak minden álnokságát,
Nem hiheti senki hízelkedő szavát,
Igen óvja magát,
Vagyon okossága, jól rendeli dolgát.
Ezt megmondván neki, utolszor kérd erre,
Hogy miként a gyűrűt foglalták jól össze,
Nincsen sehol vége,
Legyen így vég nélkül énhozzám szerelme.
Foglaljon engemet szintén úgy magához,
Miképpen e gyűrűt foglalták gyémánthoz,
Ne hajoljon máshoz,
Legyen igaz hozzám, mint hű szolgájához.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.