| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szűz Mária lakozván Názáretben |
| RPHA-szám: | 3515 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Pápista fő asszonynak |
| Cím: | Énekei, 32 |
| A szereztetés ideje: | 1600 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 116 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szűz Mária lakozván Názáretben,
Életét viseli nagy szelidségben.
Esék hitért Isten kedvében,
S küldi angyalát hozzá követségben.
Ámélkodó csuda hírt monda neki
Szent lélektől, kezdene terhesülni,
S fogna ő azt az Isten fiát szülni,
Ki Dávid székiben kezdene ülni.
Üdvözlégy mond Mária, és légy áldott,
Mert az Úrnak kedve reád áradott,
Te méhedben áldott gyömölcsöt adott,
S betöltötte az, mit régen fogadott.
Szűztűl akarta legyen születése,
Az ki az híveket üdvözíthesse.
Ez az én szóm, szívedet meg ne rémítse
Sőt örömre te elmédet ébrítse.
Ejté gondban Máriát ez követség
De szívében nem ötlék semmi kétség.
Hálaadásra sem lőn benne restség,
Így szólítá őtet az szelidség.
Szűz Mária lakozván Názáretben,
Életét viseli nagy szelidségben.
Esék hitért Isten kedvében,
S küldi angyalát hozzá követségben.
Ámélkodó csuda hírt monda neki
Szent lélektől, kezdene terhesülni,
S fogna ő azt az Isten fiát szülni,
Ki Dávid székiben kezdene ülni.
Üdvözlégy mond Mária, és légy áldott,
Mert az Úrnak kedve reád áradott,
Te méhedben áldott gyömölcsöt adott,
S betöltötte az, mit régen fogadott.
Szűztűl akarta legyen születése,
Az ki az híveket üdvözíthesse.
Ez az én szóm, szívedet meg ne rémítse
Sőt örömre te elmédet ébrítse.
Ejté gondban Máriát ez követség
De szívében nem ötlék semmi kétség.
Hálaadásra sem lőn benne restség,
Így szólítá őtet az szelidség.