Balassi Bálint, Ki hogy csalatkozék, tőrben bocsátkozék: segélj, szerelmet szító (explicit) (RPHA 0762)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Ki hogy csalatkozék, tőrben bocsátkozék: segélj, szerelmet szító (explicit)
RPHA-szám: 0762
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Caelia 2 a
A szereztetés ideje: 1589-1590 között
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: A vers szövegvers.
Terjedelem: Terjedelem: 3 versszak
Műfaj: [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: BÖM 1. 124
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Kit csak azért művel, hogy ismét nagy tűzzel veszesse el életem,
Hozzám azért most láss, Mars, Diana, Pallás, most legyetek mellettem!

Cupido, nyiladnak magam vagyok-e csak célul támasztott jele?
Csak az én szívem-é, senki nem egyébé nagy szenednek tűzhelye?
„Csak az, ő így szóla, s ha bánod, tégy róla, -- úgymond, -- ha jóm nem kelle."

Megadtam magamat, kösd meg bár karomat rabszíjaddal, Cupido,
Csak fejemet ne vedd, életemet szenvedd, ne járjak úgy, mint Dido,
Ki hogy csalatkozék, tőrbe bocsátkozék: segélj, szerelmet szító!