| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szít Zsuzsánna tüzet szívemből magára |
| RPHA-szám: | 1336 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Caelia 10 a |
| A szereztetés ideje: | 1589-1590 között |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, b6, a6, b6, c4, c4, c7, c4, c4, c7, c7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers szövegvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > populáris regiszter (064) > latrikánus vers (083) ] [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > populáris regiszter (064) > táncdal (121) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 128 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szít Zsuzsanna tüzet szívemből magára,
Cupidóval űzet szerelme dolgára,
Mert kis szája, szép orcája, mint pünkösdi új rózsa,
Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája,
Vékony derekacskája.
Mutat angyali fényt szerelmes szemével,
Piros angyali színt szerelmes szenével,
Ha hozzá int, vígan tekint, szívemben örömet hint,
De ha megint úgy néz, amint kit gyűlöl szíve szerint,
Ottan érzek súlyos kínt.
Kegyes ábrázatja én arányzó célom,
Citeraszózatja búm rontó acélom,
Venus fattya lelkem hatja, ha szózatját hallhatja,
S ha láthatja, nincs bánatja, búját mind elmúlatja,
Hogy jó kedvét mutatja.
Kártyát játszván velem, vet szívet tromfomra,
Kit a bölcs Szerelem így magyaráz jómra,
Mondván: „Ne félj, sőt vígan élj, mert tied az szép személy,
Veres levél tromfodra kél, csak azért, hogy jót remélj,
Semmi gonoszt te ne vélj!
Mert már neked adta nagy szerelmű szívét,
Viszont nála hagyta szívedet, ő színét;
Így tőled vett szíven szívet, kit tart mint drágakövet;
Örül s nevet, s vígan követ téged, mert lát víg kedvet,
Kit régen eszébe vett.
Így volt akaratja, hogy megnyilatkozzék,
Vagy immár barátja, ne félj, hogy változzék.
Megemlítsen és segítsen, gyakran örömmel hintsen,
S rád tekintsen, s ne felejtsen, kinél több jód már nincsen,
S kit nem adnál sok kincsen."
Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját
És mondván utána gyönyörű nótáját:
Eszem vesztve, eltévesztve, szerelmében süllyesztve,
Felgerjesztve és ébresztve, szívemet elrekesztve,
Belső tűzzel emésztve.
Szít Zsuzsanna tüzet szívemből magára,
Cupidóval űzet szerelme dolgára,
Mert kis szája, szép orcája, mint pünkösdi új rózsa,
Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája,
Vékony derekacskája.
Mutat angyali fényt szerelmes szemével,
Piros angyali színt szerelmes szenével,
Ha hozzá int, vígan tekint, szívemben örömet hint,
De ha megint úgy néz, amint kit gyűlöl szíve szerint,
Ottan érzek súlyos kínt.
Kegyes ábrázatja én arányzó célom,
Citeraszózatja búm rontó acélom,
Venus fattya lelkem hatja, ha szózatját hallhatja,
S ha láthatja, nincs bánatja, búját mind elmúlatja,
Hogy jó kedvét mutatja.
Kártyát játszván velem, vet szívet tromfomra,
Kit a bölcs Szerelem így magyaráz jómra,
Mondván: „Ne félj, sőt vígan élj, mert tied az szép személy,
Veres levél tromfodra kél, csak azért, hogy jót remélj,
Semmi gonoszt te ne vélj!
Mert már neked adta nagy szerelmű szívét,
Viszont nála hagyta szívedet, ő színét;
Így tőled vett szíven szívet, kit tart mint drágakövet;
Örül s nevet, s vígan követ téged, mert lát víg kedvet,
Kit régen eszébe vett.
Így volt akaratja, hogy megnyilatkozzék,
Vagy immár barátja, ne félj, hogy változzék.
Megemlítsen és segítsen, gyakran örömmel hintsen,
S rád tekintsen, s ne felejtsen, kinél több jód már nincsen,
S kit nem adnál sok kincsen."
Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját
És mondván utána gyönyörű nótáját:
Eszem vesztve, eltévesztve, szerelmében süllyesztve,
Felgerjesztve és ébresztve, szívemet elrekesztve,
Belső tűzzel emésztve.