| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Örülhetne szívem látván, mely nagy szépen erdő, hegy, völgy zöldellik |
| RPHA-szám: | 1161 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Énekei, 3 |
| A szereztetés ideje: | 1596 körül |
| Pro domo: | RÖM, 187: nagy részében Petrarca 2 szonettjének: 162. és 165. átköltése, vö. ItK, 1942, 302. A 165. ered. inc.-jében a pie szó "e" betűjén acc. grave! |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 6 versszak |
| Irodalmi minta: | Canzoniere, no. 165 (Come 'l candido piè per l'erba fresca) Petrarca Francesco: Canzoniere, no. 162 (Lieti fiori e felici e ben nate erbe) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 52 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Örülhetne szívem, látván, mely nagy szépen erdő, hegy, völgy zöldellik,
bokor hangossággal, kútvíz új forrással rakódik, bővelkedik,
a napnak világa, Égnek új harmatja, minden terjed fénylik.
Egy csak, de az nagy ok, hogy ritkán mosolyog szám szívem örömével,
hogy az távol vagyon, ki ezeket nagyon széppé tehetné képivel,
s ki mind képében, szép kedvem is vele ép lenne jelenlétivel.
Réten, völgyön, hegyen, mert ő hol elmegyen, duplált szépség követi,
vidámb minden virág, az hová lépik s hág, vagy szeme fényét veti,
mindeneket vidít, ébreszt, éleszt, indít szépségének termeti.
Hogy nincs azért kedvem, ahol ő nincs jelen, az nem nagy csuda dolog,
a madár is kínt vall, ha társa elvész s hal, nincs öröme csak
bolyog, zöldség közt aszú fát keres, ott száll hol lát, holtig bút visel s vonyog.
Én hát, ki szépségben s emberi termetben leltem ily nagy hatalmat,
hogy még füveknek is, kikben indulat nincs érzékenységet adhat,
nem csoda, elmém kiáltván nevén velem gyakran hívattat.
Szíve szerint hiszem, hogy ő is hí engem titkos hangjával,
tudván, hogy még élek, éjjel-nappal égek szerelminek lángjával,
Szent Isten, add látnom, orvosoljon bátran szája édes csókjával.
Örülhetne szívem, látván, mely nagy szépen erdő, hegy, völgy zöldellik,
bokor hangossággal, kútvíz új forrással rakódik, bővelkedik,
a napnak világa, Égnek új harmatja, minden terjed fénylik.
Egy csak, de az nagy ok, hogy ritkán mosolyog szám szívem örömével,
hogy az távol vagyon, ki ezeket nagyon széppé tehetné képivel,
s ki mind képében, szép kedvem is vele ép lenne jelenlétivel.
Réten, völgyön, hegyen, mert ő hol elmegyen, duplált szépség követi,
vidámb minden virág, az hová lépik s hág, vagy szeme fényét veti,
mindeneket vidít, ébreszt, éleszt, indít szépségének termeti.
Hogy nincs azért kedvem, ahol ő nincs jelen, az nem nagy csuda dolog,
a madár is kínt vall, ha társa elvész s hal, nincs öröme csak
bolyog, zöldség közt aszú fát keres, ott száll hol lát, holtig bút visel s vonyog.
Én hát, ki szépségben s emberi termetben leltem ily nagy hatalmat,
hogy még füveknek is, kikben indulat nincs érzékenységet adhat,
nem csoda, elmém kiáltván nevén velem gyakran hívattat.
Szíve szerint hiszem, hogy ő is hí engem titkos hangjával,
tudván, hogy még élek, éjjel-nappal égek szerelminek lángjával,
Szent Isten, add látnom, orvosoljon bátran szája édes csókjával.