| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Kérde egy barátom, így miért gerjedek |
| RPHA-szám: | 0726 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Julia szerelmén való búsultomban |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 45 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt A kolofonban: Várván Juliától jómat bánatomban |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Már szintén az idő vala kinyílásban (RPHA 3020) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 14 / 8 versszak |
| Irodalmi minta: | Hieronymus Angerianus: De se ipso dialogus (Cur sic exardes? nascenti afflavit amores) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) > partimen (076) ] |
| Felekezet: | 100% világi (3 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 95 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Kérdé egy barátom, így miért gerjedek?
Mondám, köszönhetem régi szerelmemnek,
Venus, kis Cupido kiben ejtettenek.
Kicsodák szüleid? nekem meg így szóla.
Szerelem, siralom hozott ez világra,
Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna.
Lakóhelyemet is tőlem ő megkérde,
Gonddal tele cellámat mutattam, nézsze;
Eledelemet is kérdé, ha kenyér-e?
Mondám, hogy az csak haszontalan reménység,
Hitető sok szép szó, nyerhetetlen szépség;
Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség.
Ruhámat is kérdé, hogy mibe öltözém?
Vajudt tagjaimat hogy mivel fedezém?
A szenvedést, tűrést, mondám, hogy viselém.
Monda: - Itt mit keressz? Mondék: - Szörnyű halált.
Monda ismét: - Mit sírsz? - Julia haragját.
Mint élsz? - úgy mond. Mondék: - Mint Julia-utált.
Örökké így élsz-e? Mondék, hogy örökké.
Okát fájdalmidnak mondani tudnád-é?
Mondám, hogy szerelem; s búmat keserülé.
Julia szerelmén való búsultomban
Egy jó barátomnak így felelék szómban,
Várván Juliától jómat bánatomban.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.