| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Ó, te csalárd világ, nyughatatlan elme |
| RPHA-szám: | 1133 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Azért így jelentém szívem titkos kínját |
| Cím: | MKIK 9 |
| A szereztetés ideje: | 1584 vagy azelőtt A kolofonban: Minap vőm eszemben szeretőmnek dolgát |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a6, a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | (RPHA 3032) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/757 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 46 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Ó, te csalárd világ, nyughatatlan elme,
Forgandó szerelem, változó szerencse,
Mire most szívemben
Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére?
Engem most kétfelől hiteget két dolog,
Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,
Egymás ellen forog,
Kitől szívem, mint nád, ide s tova inog.
Miképpen hogy Bessus a két fiataltól,
Kétfelé vonódom én e két dologtól,
Gyötretem azoktól;
Hajtattam, mint felhő égiháborútól.
Mint eltévedt ember két járt útra jutván
Nem tud melyikének indulni csapásán,
Megáll, gondolkodván,
Így én is nem tudok indulnom mely után.
Mert miképpen labdát mikor ketten játsszák,
Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,
Így szívemet húzzák
Szerelem s bosszúság ide s tova vonsszák.
Indít mind a kettő bizonyos okokkal,
Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal,
Csalogatásokkal,
Jól előmbe hánynak mindent okossággal.
De még egyfelé is nem adtam magamot,
Noha a bosszúság igen megindított,
De még el nem hajtott,
Régi szerelmemtől el sem szakaszhatott.
Elmém csak tévelyeg széjjel kétségében,
Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben
Kormányeltörésben,
Nincsen reménysége senki szerelmében.
Ó, én üdvözítő kegyelmes Istenem!
Légy e dolgaimban én kegyes vezérem,
Vezess ki már engem,
Szégyentől, Pokoltól hogy megmenekedjem!
Ami neked tetszik, bár azt cselekedjed,
Csak hogy kárhozattól lelkemet őrizzed,
Testemet ám verjed
Bár, amint akarod, csak ne szégyenítsed!
Minap vőm eszembe szeretőmnek dolgát,
Hozzám szerelmében állhatatlan voltát,
Ravasz álnokságát,
Azért így jelentem szívem titkos kínját.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.