Balassi Bálint, Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta (RPHA 1453)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta,
Ki titkon énbennem életemet fogyatja,
Olyan természetű volna, mint egyéb tűz, dolgom mind helyén volna.

Mert egyéb tűz nem csak önnönmagát emészti,
Hanem mindent, amit szene elér, égeti,
Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát, úgyan hamuvá teszi.

De a nagy szerelemtől meggyúladott tüzem
Csak egyedül nekem megemészti életem,
Szeretőmet pedig, kihez égek fottig, csak föl sem gyújtja nekem.

Régtől fogva égvén, lassan-lassan elfogyok,
Szinte, mint magátul gyulladott fa, oly vagyok,
Titkos szerelemtől, mint tűz hőségétől fa, én is úgy száradok.

Miképpen hogy az oly tűznek nincs semmi lángja,
Ki magától gyúlt fát az erdőben fogyatja,
Én szerelmemnek is, noha nincsen híre, de életemet rontja.

De ámbár romlanék, csak egyedül ne élnék,
Ki úgy lehetne meg, ha én attól szót vennék,
Aki én szívemnek királyné asszonya, ha annál kedvesb volnék.

Mint én, hogy így égjen, én magam sem kívánom,
Kínját nem akarom, mert őtet igen szánom;
És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen, meg is enheszik kínom.

Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háládatlan,
Szerelmem jutalma tőle nem lenne tiltván,
Csak megismerhetne, sok kínom helyébe jóval lenne énhozzám.