| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Ha ki akar látni két eleven kutat |
| RPHA-szám: | 0456 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Fordítám magyarul vidám Juliáról |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 49 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt A kolofonban: serkenvén álmomból, ... Mikor lelkem fűlne szerelme langjától |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Híves forrás felett |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Már szintén az idő vala kinyílásban (RPHA 3020) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/751 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 10 versszak |
| Irodalmi minta: | Jacob Regnart: (Wer sehen will zwen lebendige Brunnen) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 98 BÖM 1. 98 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Ha ki akar látni két eleven kutat,
Kik ő forrásukból szüntelen kifolynak,
Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak.
Az én szerelmesem háládatlanságán,
Szívem gyulladásán, szörnyű kínján, búján
Sok könnyet hullatnak, csaknem kiapadván.
Ha ki akar látni olthatatlan szenet,
Nézze az én véghetetlen szerelmemet,
Ki mint Pokol tüze, örökké csak éget.
Noha lángját ennek senki nem láthatja,
De azért lelkemet fogyatton fogyatja,
Soha semmi bennem már meg nem olthatja.
Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket,
Nézze szerelemtől sebesült szívemet,
S ottan megismeri, mint gyötör engemet.
Ha ki akar látni egy nyomorult lelket,
Nézze az én árva keserves fejemet,
Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett.
Ég olthatatlanul buzgó szerelembe',
Bízik csak egyedül egy vidám kegyesbe',
Kinek ajánlotta életét kezébe.
Ha ki e kínokat akarja megtudni,
Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,
Életemnél lelkem azt inkább szereti.
Igaz szerelmemért de lám, mennyi kínt ád,
Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát,
Ahelyett viszontag érzem ezer kínját.
Hűvös forrás felett serkenvén álmomból,
Fordítám magyarul vidám Juliáról,
Mikor lelkem fűlne szerelme lángjától.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.