Balassi Bálint, Régi szerelmem nagy tüze hamuvá vált vala szinte (RPHA 1198)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Régi szerelmem nagy tüze hamuvá vált vala szinte
RPHA-szám: 1198
Szerző: Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: MKIK 35
A szereztetés ideje: 1589 vagy azelőtt
Kritikai kiadás: BÖM 1. 87 BÖM 1. 87
Hasonmás-kiadás: Változat:
Digitalizált példány: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Régi szerelmem nagy tüze,
Hamuvá vált vala szinte,
De ím, nem tudom, mi lele,
Hogy bennem még felgerjede.

Elvált hű szeretőm miatt,
Új bánat nagy kínnal fogyat,
De nem látom semmi módját,
Mint oltsam szerelmem lángját.

Mert mint mérges nyíllal lőtt vad,
Kiből nyílvas ki nem szakad,
Fetreng, sem élhet, sem halhat,
Úgy tűr én szívem fájdalmat.

Hogy véletlen most Cupido
Meglőtt a mordály áruló,
Maga hittel lőn köztünk szó,
Hogy frigyünk lenne állandó.

De hitét ugyan nem állja,
Frigyét e fattyú felbontja,
Elmémet olyra gyúlasztja,
Ki csak kár, maga is látja.

Mert annak édes szerelmét,
Kinek ígéri személyét,
Magánál vesztette kedvét,
Nézsze tökéletlenségét.

Avval régen gyűlöltetett,
Aki szerelmével éget,
Veszedelmemre de siet,
Hogy bennem gyújt régi szenet.

Átkozott, ha nem más móddal,
Végezd búmat halálommal,
Ne gyújts olthatatlan lánggal;
Metszesz keserves kínommal?

Vagy hogy ha égetni akarsz,
Mint bolondot, mit játszódtatsz?
Arra gerjessz, kit megadhatsz,
Nyerhetetlenre ne gyúlassz!

A vers dallama

Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.

RMDT1 2017, 241 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek

RMDT1 2017, 24/II (Régen ó törvényben, Mózesnek könyvében)
Jegyzetek

RMDT1 1958, 236 (Magos kősziklának oldalából nyílik)
Jegyzetek