Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Régi szerelmem nagy tüze hamuvá vált vala szinte |
RPHA-szám: | 1198 |
Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
Cím: | MKIK 35 |
A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
Versforma: | a8, a8, a8, a8 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
Nótajelzés: | Arra az oláh nótára, amint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány (RPHA 7106) |
Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/758 |
Terjedelem: | Terjedelem: 9 versszak |
Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
Felekezet: | 100% világi (1 db) |
Változat: |
Kritikai kiadás: | BÖM 1. 87 BÖM 1. 87 |
Hasonmás-kiadás: | Változat: |
Digitalizált példány: | Változat:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Régi szerelmem nagy tüze,
Hamuvá vált vala szinte,
De ím, nem tudom, mi lele,
Hogy bennem még felgerjede.
Elvált hű szeretőm miatt,
Új bánat nagy kínnal fogyat,
De nem látom semmi módját,
Mint oltsam szerelmem lángját.
Mert mint mérges nyíllal lőtt vad,
Kiből nyílvas ki nem szakad,
Fetreng, sem élhet, sem halhat,
Úgy tűr én szívem fájdalmat.
Hogy véletlen most Cupido
Meglőtt a mordály áruló,
Maga hittel lőn köztünk szó,
Hogy frigyünk lenne állandó.
De hitét ugyan nem állja,
Frigyét e fattyú felbontja,
Elmémet olyra gyúlasztja,
Ki csak kár, maga is látja.
Mert annak édes szerelmét,
Kinek ígéri személyét,
Magánál vesztette kedvét,
Nézsze tökéletlenségét.
Avval régen gyűlöltetett,
Aki szerelmével éget,
Veszedelmemre de siet,
Hogy bennem gyújt régi szenet.
Átkozott, ha nem más móddal,
Végezd búmat halálommal,
Ne gyújts olthatatlan lánggal;
Metszesz keserves kínommal?
Vagy hogy ha égetni akarsz,
Mint bolondot, mit játszódtatsz?
Arra gerjessz, kit megadhatsz,
Nyerhetetlenre ne gyúlassz!
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.