| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Édest keserűvel elegyítő gyermek |
| RPHA-szám: | 0312 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 52 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/751 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 101 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Édest keserűvel elegyítő gyermek,
Régi ellensége nyugalmas éltemnek,
Méz közt mérget miért adsz nekem, veszettnek?
Velem ha egyéb jót te immár nem művelsz:
Csak gyorsan világból engemet kivégezz;
Ne szítsd nagy tüzemet, hadd lehessen csendes!
Ez-e a fogadás, kit anyád szavával
Hitedre fogadván énnekem te mondál?
Ó, szégyen, eborca, mely igen megcsalál!
Az ígért áldott jót te csak megmutattad,
Kivel szerelmemet te csak felgyújtottad,
De mint csalárd hamis, nekem mégsem adtad!
Sőt kínomra tőlem csak idegeníted,
Hozzám, keményítvén, semmit sem gerjeszted,
Velem kívántatván szívemet égeted.
Hol tüzes laptáid, kikkel távol gyújtasz,
Akiknek fáklyáddal közel te nem árthatsz?
Add meg, ha ígérted, hiába mit kínzasz?
Így feddvén, törődvén Cupido felele:
--„Hitvány ember, úgy mond, úgy veszem eszembe,
Hogy ok nélkül így szidsz jótétem helyébe!
Hirtelen akarnál ily nagy jóhoz jutni,
Kiért sok kínt kell még vallani:
Nagy jót könnyen anyám nem szokott osztani.
De kérlek, gyömölcsöt vajon mely fa hozott,
Minek előtte míg meg nem virágozott?
Bolond, nem tudod-e, hogy tűrés ad hasznot?
De ne kételkedjél, bizony tied leszen,
Noha most így próbál, de ismét beveszen;
Julia tégedet meg' boldoggá teszen."
Vajha az úgy lenne, ámbár mindent tűrnék,
Égnék, fűlnék-sülnék, tömlöcében ülnék,
Csak hogy szerelmébe valaha kerülnék.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.