| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Az én szerelmesem haragszik most reám |
| RPHA-szám: | 0128 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Nevét megtalálod versek elejében |
| Ajánlás: | Anna |
| Cím: | MKIK 27 |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1578 A kolofonban: Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében, Hogy volna szeretőm énhozzám kétségben, Úgy szedém ezt egyben |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. ANNAMERT |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a12(6,6), a12(6,6), a6, a12(6,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | (RPHA 3032) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/748 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 10 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 59 BÖM 1. 59 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az én szerelmesem haragszik most reám,
Hogy ígyen bánkódom, azt véli énhozzám,
Hogy őtet meguntam,
Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.
Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni,
Mert ha bánkódom is, ládd-e mire érti,
Ő magát mint gyötri?
Ha pedig örülök, azt is másra véli.
Nem hiszi, hogy neki s nem másnak örvendek,
Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek,
Egyebet kedvelek,
S annak megnyerésén örvendek, nevetek.
Az ő szerelmének hozzám nagy hív voltát,
Jól látom szívének minden jó szándékát,
Hogy énnekem magát
Adta, hogy érezzem nagy jóakaratát.
Maga én szívemnek az ő állapotát
Ha látná, tudom, bizony megszánná kínját,
Érte nagy fájdalmát,
Ki csak tőle várja megvigasztalását.
Én keserves szívem hozzá oly állandó,
Mint fenyőfa télben-nyárban maradandó,
Nem té-tova hajló,
Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.
Reá mindezért is de én nem haragszom,
Mert nagy szerelmétől vagyon ez, jól látom;
Félt engemet, tudom,
Másnak nem engedne, bizonnyal gondolom.
Te becsülhetetlen drága szerelmesem,
Kinek jó voltában nyugszik fáradt lelkem,
Nincs kívüled nekem,
Ki sok bánatimban vigasztaljon engem.
Hitemet én el nem felejthetem higgyed,
Jutván eszemben mézzel folyó beszéded;
Hogy hagynálak téged,
Ha elmémben forog szüntelen szerelmed?
Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében,
Hogy volna szeretőm énhozzám kétségben,
Úgy szedém ezt egyben;
Nevét megtalálod versek elejében.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.