| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Keserítette sok bú és bánat az én szívemet |
| RPHA-szám: | 0738 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | MKIK 23 |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. KRVSJT ILONA |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a15, a15, a13, a15 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Ének olasz nótára (RPHA 7083) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 41 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Keserítette sok bú és bánat az én szívemet,
Kiben régótától fogva viselem életemet,
Nem tudok már mit tenni, hova fogjam fejemet,
Mert sok nyavalya után új kín gyötör most engemet;
Reám mert hirtelenséggel most a szerelem jöve,
Engem egy igen szép virág magának köteleze;
Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?
A te hűséges szolgádat megölni nem szánod-e?
Vége bár keserves éltemnek legyen, ha akarod,
Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,
Ám teljék neked kedved, csakhogy te jobb karod
Hozza el életemért nekem kedves halálomot!
Semmit mert nem gondolok immár szörnyű halálommal,
Csakhogy ölessem meg te liliomszínű karoddal,
Én szerelmem, gyilkosom, boldog leszek azzal,
Ha az én kínajimnak végét éred halálommal!
Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,
Mert ha szerelmemért műveled ezt mostan énrajtam,
A jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,
Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így kínzassam.
Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem,
Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem;
Mert csak tebenned vagyon nekem reménségem,
Hiszem, hogy még valaha megszánván, jól téssz énvélem.
Íme, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,
Akinek nevét viseled te vezetékneveddel,
A napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,
Szép Diána is semmi hozzád magaviseléssel.
Látván minapi napon hajad aranyszínű voltát,
Kaláris szabású ajakad édes mosolygását,
Gyönyörű beszédednek hallám zengő szavát,
Álmélkodván csodálám a te rózsaszínű orcád.
Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,
Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek;
A hónál fehérb kezed, kit Istentől kérek,
Hogy rövid nap szorosan ölelvén rám kerüljenek.
Nem illik azért neked lenni hozzám most fél kedvvel,
Ha meggondolod, hogy kiket hagytam én éretted el,
Számtalan fáradságot vettem én érted fel,
Kiket is csak egyedül érted viseltem békével.
A szükség viszen tőled ily igen messze most engem,
Nem lehet az, különben el kell immáron sietnem,
Nagy víg kedvű szerelmem, ne felejts el engem,
Vegyed örökké való hű szolgálatomat nekem.
Keserítette sok bú és bánat az én szívemet,
Kiben régótától fogva viselem életemet,
Nem tudok már mit tenni, hova fogjam fejemet,
Mert sok nyavalya után új kín gyötör most engemet;
Reám mert hirtelenséggel most a szerelem jöve,
Engem egy igen szép virág magának köteleze;
Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?
A te hűséges szolgádat megölni nem szánod-e?
Vége bár keserves éltemnek legyen, ha akarod,
Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,
Ám teljék neked kedved, csakhogy te jobb karod
Hozza el életemért nekem kedves halálomot!
Semmit mert nem gondolok immár szörnyű halálommal,
Csakhogy ölessem meg te liliomszínű karoddal,
Én szerelmem, gyilkosom, boldog leszek azzal,
Ha az én kínajimnak végét éred halálommal!
Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,
Mert ha szerelmemért műveled ezt mostan énrajtam,
A jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,
Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így kínzassam.
Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem,
Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem;
Mert csak tebenned vagyon nekem reménségem,
Hiszem, hogy még valaha megszánván, jól téssz énvélem.
Íme, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,
Akinek nevét viseled te vezetékneveddel,
A napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,
Szép Diána is semmi hozzád magaviseléssel.
Látván minapi napon hajad aranyszínű voltát,
Kaláris szabású ajakad édes mosolygását,
Gyönyörű beszédednek hallám zengő szavát,
Álmélkodván csodálám a te rózsaszínű orcád.
Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,
Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek;
A hónál fehérb kezed, kit Istentől kérek,
Hogy rövid nap szorosan ölelvén rám kerüljenek.
Nem illik azért neked lenni hozzám most fél kedvvel,
Ha meggondolod, hogy kiket hagytam én éretted el,
Számtalan fáradságot vettem én érted fel,
Kiket is csak egyedül érted viseltem békével.
A szükség viszen tőled ily igen messze most engem,
Nem lehet az, különben el kell immáron sietnem,
Nagy víg kedvű szerelmem, ne felejts el engem,
Vegyed örökké való hű szolgálatomat nekem.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.