| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Áldott Julia kiballagtába Cupidót talála |
| RPHA-szám: | 0084 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Változat: | |
| Ajánlás: | Julia |
| Cím: | MKIK 51 |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a5, a5, b6, c5, c5, b6, d5, d5, b6 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Magam gondolván (RPHA 3033) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 236SZ, RMDT1/749 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 12 versszak |
| Irodalmi minta: | Michael Marullus (Tarcianota): De Neaera (Inuenta nuper nervum) Hieronymus Angerianus: De Caelia et Cupidine (Vidit Amor dominam) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 100 BÖM 1. 100 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Áldott Julia kiballagtában Cupidót talála,
Ki mérges nyíllal, szörnyű halállal veszteni akarta,
Látván szép szemét elveté íjét, s ugyan elámula.
Kivel csak szívet és mesterséget Juliának ada,
Mert szép szemétől hogy ő igen fél, rajta nyilván látta,
Nagy szerelemmel villamó szemét azért rá fordíta.
Rettene ottan Cupido, s onnan mindjárt elfutamék,
Futtában íja, nyila, puzdrája őróla leesék,
Kiért féltébe' csak meg sem tére, minden otthagyaték.
Kit hogy megláta kegyes Julia, a földről felvevé,
Nyilat puzdrába, zsinórt íjába egyengeté, veté,
S ottan felköté, kivel erősbé szép személyét tevé.
Azért már nála mind íja, nyila Cupidónak vagyon,
Szemében nyila, afelett íja vonva haragoson,
Kivel szívemet, mint célul tett jelt lövi, hogy kínt valljon.
Sokakat sebhet, de csak engemet gyakran inkább talál,
Mert énnálamnál, mint egy nagy célnál, közelb senki nem áll,
S ez oka, hogy én több sebet tűrvén, több kínt vallok másnál.
Venus módjára, mikor akarja, nékiket vigasztal,
Nékiknek pedig ad csak szörnyű kínt nyughatatlansággal,
Mint hogy engem is veszt, noha mégis tűrök igazsággal.
Nagy bánatomat, sok fájdalmamat már mint orvosoljam?
Nagy szerelmemnek, szenvedésemnek én mi hasznát várjam,
Ha az keserget, kit lelkem szeret, s kell, hogy kínját valljam?
Akik szeretnek, gyakran szíveket éjjel vigasztalják,
Mert titkon akkor kedvükre sokszor ők azokat látják,
Kiktől javukat, boldogságukat reménylik és várják.
Nekem pediglen éjjel is lelkem keservesen ohít,
Szívembeli tűz ágyamból felűz, házad felé indít,
Utcádon járok, reád vigyázok, de szemem nem saldít.
Azonban a nap ismét feltámad újabb gyötrelmemre,
Hogy nem szólhatok, mégis csak írok, de leveleimre
Csak választ sem téssz, sőt reám sem nézsz, mint egy elvetettre.
Mind ennyi sok bút, szegény nyomorult, én honnan érdemlek,
Te háládatlan, a te lángodban, ha tudod, mint égek?
Szerelmes lelkem, tégy már jól velem, szolgállak, míg élek!
Áldott Julia kiballagtában Cupidót talála,
Ki mérges nyíllal, szörnyű halállal veszteni akarta,
Látván szép szemét elveté íjét, s ugyan elámula.
Kivel csak szívet és mesterséget Juliának ada,
Mert szép szemétől hogy ő igen fél, rajta nyilván látta,
Nagy szerelemmel villamó szemét azért rá fordíta.
Rettene ottan Cupido, s onnan mindjárt elfutamék,
Futtában íja, nyila, puzdrája őróla leesék,
Kiért féltébe' csak meg sem tére, minden otthagyaték.
Kit hogy megláta kegyes Julia, a földről felvevé,
Nyilat puzdrába, zsinórt íjába egyengeté, veté,
S ottan felköté, kivel erősbé szép személyét tevé.
Azért már nála mind íja, nyila Cupidónak vagyon,
Szemében nyila, afelett íja vonva haragoson,
Kivel szívemet, mint célul tett jelt lövi, hogy kínt valljon.
Sokakat sebhet, de csak engemet gyakran inkább talál,
Mert énnálamnál, mint egy nagy célnál, közelb senki nem áll,
S ez oka, hogy én több sebet tűrvén, több kínt vallok másnál.
Venus módjára, mikor akarja, nékiket vigasztal,
Nékiknek pedig ad csak szörnyű kínt nyughatatlansággal,
Mint hogy engem is veszt, noha mégis tűrök igazsággal.
Nagy bánatomat, sok fájdalmamat már mint orvosoljam?
Nagy szerelmemnek, szenvedésemnek én mi hasznát várjam,
Ha az keserget, kit lelkem szeret, s kell, hogy kínját valljam?
Akik szeretnek, gyakran szíveket éjjel vigasztalják,
Mert titkon akkor kedvükre sokszor ők azokat látják,
Kiktől javukat, boldogságukat reménylik és várják.
Nekem pediglen éjjel is lelkem keservesen ohít,
Szívembeli tűz ágyamból felűz, házad felé indít,
Utcádon járok, reád vigyázok, de szemem nem saldít.
Azonban a nap ismét feltámad újabb gyötrelmemre,
Hogy nem szólhatok, mégis csak írok, de leveleimre
Csak választ sem téssz, sőt reám sem nézsz, mint egy elvetettre.
Mind ennyi sok bút, szegény nyomorult, én honnan érdemlek,
Te háládatlan, a te lángodban, ha tudod, mint égek?
Szerelmes lelkem, tégy már jól velem, szolgállak, míg élek!
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.