| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek |
| RPHA-szám: | 1296 |
| Szerző: | Balassi Bálint A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. A kolofonban: Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével, Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel, Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal, nem kehegő vénekkel |
| Cím: | MKIK 18 |
| A szereztetés ideje: | 1584 vagy azelőtt |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Gyűlésben indulván |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a13(6,7), a13(6,7), b6, b6, a7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Bánja az Úristen a sok nyomorúságot (RPHA 0160) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 18SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 9 versszak |
| Irodalmi minta: | Jacob Regnart: Kurtzweilige Teutsche Lieder 1, 3 (Nun bin ich einmal frei) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > arisztokratikus regiszter – udvari (063) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 73 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
Szerelemtől nincsen bántása én lelkemnek,
Vagyok békességes, én elmém is csendes, nincs gyötrelme lelkemnek.
Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,
Mint szinte annak, nekem sem volt szabadságom;
En nagy szerelemben, mint gonosz tömlöcben, éjjel-nappal volt gondom.
Szabadon örülök minden mulatságoknak,
Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,
Azért, mert köteles, nem vagyok szerelmes, senki ékes voltának.
Örülök, röpülök, nem különben, mint karul,
Kinek sárga lába lábszíjakbul szabadul,
Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem szerelem béklyójábul.
Kell immár énnekem csak jó ló, hamar agár,
Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,
Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár.
Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,
Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;
Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvükkel többé vízre nem visznek.
Vehetnek ifjak, vének példát én rólam,
Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam:
Néha mint örültem, néha kesergettem, mint nyughatatlankodtam.
Óvja - en, a tanács - szerelemtől meg magát
Minden, ki kívánja életének nyugalmát,
Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, veszi gonosz jutalmát.
Szerzém e nyolc verset víg és szabad elmével,
Gyűlésbe indulván jóruhás legényekkel,
Hozzám hasonlókkal, vitéz ifjakkal, nem kehegő vénekkel.
Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
Szerelemtől nincsen bántása én lelkemnek,
Vagyok békességes, én elmém is csendes, nincs gyötrelme lelkemnek.
Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,
Mint szinte annak, nekem sem volt szabadságom;
En nagy szerelemben, mint gonosz tömlöcben, éjjel-nappal volt gondom.
Szabadon örülök minden mulatságoknak,
Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,
Azért, mert köteles, nem vagyok szerelmes, senki ékes voltának.
Örülök, röpülök, nem különben, mint karul,
Kinek sárga lába lábszíjakbul szabadul,
Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem szerelem béklyójábul.
Kell immár énnekem csak jó ló, hamar agár,
Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,
Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár.
Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,
Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;
Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvükkel többé vízre nem visznek.
Vehetnek ifjak, vének példát én rólam,
Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam:
Néha mint örültem, néha kesergettem, mint nyughatatlankodtam.
Óvja - en, a tanács - szerelemtől meg magát
Minden, ki kívánja életének nyugalmát,
Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, veszi gonosz jutalmát.
Szerzém e nyolc verset víg és szabad elmével,
Gyűlésbe indulván jóruhás legényekkel,
Hozzám hasonlókkal, vitéz ifjakkal, nem kehegő vénekkel.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.