| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Venus fajtalan hús |
| RPHA-szám: | 1479 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Énekei, 9 |
| A szereztetés ideje: | 1600 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a6, a6, b7, c6, c6, b7, d6, d6, b7 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | Bizonytalan, hogy a verset énekelték-e. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 7 versszak |
| Irodalmi minta: | Publius Ovidius Naso: Ars amatoria, 2, 509-522 (Siquis in hoc artem populo non nouit amandi) |
| Műfaj: | [ világi (048) > nem história (050) > szerelmes, erotikus (054) > humanista iskolai (066) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 57 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Venus fajtalan hús, csipkéből tekert gúzs, elmének bojtorjánja,
Szederj természetű, ragadó beszédű bujaságnak oltványa,
Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya.
Ki hihet te szódnak, ha nincs semmi jódnak állandó öröksége
Minden, ki követett, tőled Nyavalyát vett, romlott is békessége.
Senkit nem szerettél az, kinek nem lettél Végre is ellensége.
Hadd ne csald azokat az, kik ő magokat Zászlód alá nem adták.
Tiszta szép életben, mint rózsát szép kertben élteket be is zárták.
Sereged tábora vevő sok gonoszra ösvényét nem is járták.
Az a dicséretes, dolgaiban nyertes, mint sok bölcs bizonyítja
Gyönyörűségire s kívánt örömire szívét ki fel sem nyitja.
Minden kedvelt javát, ki neki bántást ád, tőle messze hajtja.
Mennyi Nyulat Athos, sáskát pedig Pathmos, Hybla méheket legel,
Ég sűrű csillagot, rét füvet, Virágot, erdő bokrot, fát Nevel,
Így szívben szerelem lelki öröm ellen annyi fájdalmat emel.
Magadnak tartsad hát azt a bujaság fát körül nyűtt őrményeket,
Kiből terjesztettél, s mind széjjel hintettél fajtalan törvényeket.
Engem ne háborgass, mert dárdám ölő vas, óvóm az enyémeket!
Buja Venus ellen szűz Diana Velem ezeket most íratta,
Tiszta életre hitt, vadászó társaid kút főből hogy itatta,
Minden kegyeseknek, kik bűnre nem esnek énekleni is hagyja.
Venus fajtalan hús, csipkéből tekert gúzs, elmének bojtorjánja,
Szederj természetű, ragadó beszédű bujaságnak oltványa,
Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya.
Ki hihet te szódnak, ha nincs semmi jódnak állandó öröksége
Minden, ki követett, tőled Nyavalyát vett, romlott is békessége.
Senkit nem szerettél az, kinek nem lettél Végre is ellensége.
Hadd ne csald azokat az, kik ő magokat Zászlód alá nem adták.
Tiszta szép életben, mint rózsát szép kertben élteket be is zárták.
Sereged tábora vevő sok gonoszra ösvényét nem is járták.
Az a dicséretes, dolgaiban nyertes, mint sok bölcs bizonyítja
Gyönyörűségire s kívánt örömire szívét ki fel sem nyitja.
Minden kedvelt javát, ki neki bántást ád, tőle messze hajtja.
Mennyi Nyulat Athos, sáskát pedig Pathmos, Hybla méheket legel,
Ég sűrű csillagot, rét füvet, Virágot, erdő bokrot, fát Nevel,
Így szívben szerelem lelki öröm ellen annyi fájdalmat emel.
Magadnak tartsad hát azt a bujaság fát körül nyűtt őrményeket,
Kiből terjesztettél, s mind széjjel hintettél fajtalan törvényeket.
Engem ne háborgass, mert dárdám ölő vas, óvóm az enyémeket!
Buja Venus ellen szűz Diana Velem ezeket most íratta,
Tiszta életre hitt, vadászó társaid kút főből hogy itatta,
Minden kegyeseknek, kik bűnre nem esnek énekleni is hagyja.