Még-is azonról.

1 OH én kegyelmes Iſte-nem,
2 Melly igen meg-verél engem,
3 Kegyelmezz-meg már énnékem,
4 Ne hadgy bünömben el-veſznem.

5 Nem tagadom mert vétkeztem,
6 Hitemet ſokſzor meg-ſzegtem,
7 Rút fertelmes vólt életem,
8 Kiért lám im meg-fizettem.

9 Légyen azért elég im-már,
10 Sok búm, és ſzenved-tem nagy kár,
11 Rut ſzégyen,ki mint hegyes ár,
12 Lelkem-ben keſerveſen jár.

13 Hol a te irgalmaſſagod?
14 Kivel vertedet gyogyitod,
15 Hol a te erös job karod?
16 Kivel hived ſzabaditod.

17 Régen Dávidot Saultul,
18 Szabaditád, mentéd bútul,
19 Noha ſokſzor vétett rútul,
20 Kiert meg-verted azontul.

21 Ellened való ſok vét-kem,
22 Mint Dávidé ollyan nékem,
23 Kiért a’mint én azt vélem,
24 veſzett keſeves életem.

25 De te Dávid jó Iſtene,
26 Ki az ö ſzerentséjére,
27 Ve-tettél bút én fejemre,
28 Terj hozzám már kegyelemre.

29 Bünömön talált búm utan,
30 Könyörüly lelkem fájdalmán,
31 Tégy ſzegyent azok ortzáján,
32 Kik rám dü-höttek méltatlan.

33 Engem penig boſzſzú-jokra,
34 Emely-fel jó-álla-potra,
35 Ne teſſęk az hogy hejába,
36 Biztam dolgomat magadra.

37 Kiért a’ mig élek itten,
38 Ditsirlek felséges Iſten,
39 Ki könyörülſz illy veſzet-ten,
40 Aldott légy örökké, Amen.