MAS.

Deo, vita mortisq(ue) arbitrio, Ex Oda Quem tu ſumme DEUS ſemel Placatus, patrio lumi- ne respicis,(et)c.

1 O Szent Iſten,
2 kit ked-vedben,
3 mint kegyes kebledben
4 egyſzer már bé-vöttél,
5 Annak ſzive
6 bátor, kedve
7 vig, mert nints félel-me,
8 rakva igaz hittel,
9 ör-dög ellenség,
10 ſok bú, ſze-génység,
11 nem árthat, mert tellyes reménséggel.

12 Mint nagy ſzál kö,
13 ugy meg-áll ö,
14 kárán nem törö-dö,
15 mindent kö(n)nyen ſzen-ved,
16 E’ világot,
17 teſti ſok jót
18 gyülöl mint nagy gondot,
19 s’ azokban nem eped,
20 De menyorſzágra,
21 mint föb javára
22 hal, véſz, s’ arra min-den kedve gerjed.

23 Ha vétni mér,
24 mind-gyárt meg tér,
25 s’ ha a’ bün hozzá fér,
26 nem eſik kétség-ben,
27 Iſten lelke
28 mert vezé-re,
29 viſeltetik teſte,
30 Angya-lok kezében,
31 Oják lábait
32 mint ſzemek fényét,
33 hogy valamint ne üſſe a’ köben.

34 Oh ſzent Iſten
35 mind él-tünkben,
36 s’ mind holtunk idején
37 egyedül reménjünk,
38 Te vagy éltünk,
39 benned halnak,
40 rajtad áll minékünk
41 mikor léſzen végünk,
42 Te-ſtünk romolván
43 ſzent or-ſzágodban
44 általad léſzen gyönyörü éltünk.

45 Hogy tégedet
46 élö Iſtent
47 ſzivünk kedve ſzerint
48 ſzol-gállyon, s tiſzteltyen,
49 Jó egéſſęg,
50 ſzent békeség,
51 és kedves kegyeſſęg
52 ſzállyon mi közinkben,
53 Véletlen halál,
54 ki reánk ört áll,
55 ne fojtson-meg hirtelen él-tünkben.