MAS.

Még-is bövebb ſzóval kérleli Iſtennek haragját.

1 OH én Iſtenem im mi történek, én ſzegény fejemen,
2 Kit re-ménleni ingyen ſem tudtam vólna életemben,
3 Kiért csak hálát kell néked adnom, mert meg-érdem-lettem.

4 Az elött való reám bocsátott ke-mény oſtoriddal,
5 Meg nem tanúlék s’ihon mint járék veled én Uram-mal,
6 Még ſints mit tennem, hozzád kell eſnem én imádságommal.

7 Ha ennél nagyobb oſtort bocsát-is reám, meg-érdemlem,
8 De kér-lek Uram ſzintén a’ földhöz ne verj immár engem,
9 Szent Fiad által tött igéretid juſſanak eſzedben.

10 Ne adgy felettébb a’ kiſirtetre, csak mig el-türhetem,
11 Mert nyil-ván látod gyarló vóltomat én édes Iſtenem,
12 Ha el-hatſz engem, oh hová legyek! kétségben kel eſnem.

13 Igaſságodat irgalmaſságod, kér-lek fellyül múllya,
14 Csendeſedgyék meg ſzent Felségednek fel-gerjett haragja,
15 Szent Lelked által ßegény lelkemnek légy vigaßtalója.

16 Szintén el fojtott, és majd meg-eméſzt engem a’ ſok vétek,
17 Csak töled lehet vigaßtaláſa keſerves lel-kemnek,
18 Ne vond-meg tehát ke-gyes Ur Iſten örömét ſzivemnek.

19 Te minden jóra fordithatod még az én bánatimat,
20 Ne veſs-el azért Uram elölled: kérlek mutaſd-meg azt,
21 Hogy jó Iſten vagy és meg-halgatod foháſzkodáſimat.

22 Ezen-is kérlek ne tarts ſokáig rajtam haragod,
23 Forditsad immár kegyelmeſségre boſzſzú álláſidat,
24 Erdemem ſzerint ne bünteſs engem te ſzegény ſzolgádat.

25 Mi haſznod benne ha martalék-ja léſzek a’ Sátánnak,
26 Hiſzem nem néki teremtettél vólt, hanem te ma-gadnak,
27 Kinſzenvedését vallyon s’hijába hagyodé Fiadnak?

28 Lám én értem is ßintén ugy meg-hólt mint a’ nagy ſzentekért,
29 Tarto-zol tehát engemet is meg halgatni kedvéjért,
30 Halgaſd-meg azért fo-háſzkodáſim az ö ſzerelméjért.

31 Szivem állását és kévánságát vol-taképpen tudod,
32 Semmi elötted el-rejtve nincsen mert te nyilván lá-tod,
33 Tarts tiſztán azért az én ſzive-met és adgy bátorságot.

34 Tellyes éltemben kiért dicsér-jem Uram felségedet,
35 Adgy eröt arra hogy ſegitségül hihaſſam ne-vedet,
36 Iraſd bé kérlek a’ te köny-vedben én könyörgéſimet.

37 Emlekezetre kik mindenkoron legyenek elötted,
38 Es ne bocsáſsák boſzſzú álláſra ſzent Iſtenségedet,
39 Te Szent Fiadért, kinek örökké légyen nagy dicsiret.