MAS.

Deus per nomen tuum ſerva me, &c.

1 A’ Te nagy nevedért tarts-meg engem Iſtenem,
2 Gyözhetet-len eröddel álly boſzſzút értem,
3 Halgaſd-meg már ſok imádsági-mat, Uram énnékem,
4 Ne feletkez-zél tellyeſséggel igy el én felölem,
5 Bizonyos reménségem,
6 Segély, moſt ideje, légy jelen énnékem.

7 En reám mert nagy ſokan moſt fel-támadtak,
8 Ollyanok kik veled ſemmit nem gondolnak,
9 Sürgetik lelkemet, mert ſzörnyü halálomra járnak,
10 En penig ſegitségül csak téged egyedül várlak,
11 Im majd el-fogyatnak,
12 Ha el-hadſz és torkok-ba vetſz azoknak.

13 En életemet Uram te támoga-tod,
14 Búval borúlt lelkemet megvi-gaſztalod,
15 Ellenségimnek a’ köl-csönt te bövön meg adod,
16 Igaſsá-goddal az álnok ſziveket-is meg-rontod,
17 S’nyilván meg-bizonyitod,
18 Hogy ſegélli az hiv embert jobb karod.

19 Tenéked akkor hálát adok ö-römmel,
20 Aldozom ſzivem ſzerint ßép dicsirettel,
21 A’ te felséges nagy nevedet áldván tiſztelettel,
22 Mint te teremtetted ember, ha járhatok bá-tor ßivel,
23 Dicsirlek énekkel,
24 Hogy veßteket láthattam két ßememmel.