| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 83 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
A Szentháromságnak, kinek imádkoznak, Jézus másod' személye,
Régi vitézeknek, roppant seregeknek győzhetetlen Istene,
Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok, vigy kérlek vitézségre.
Régenten Dávidot, juh mellől a pásztort, víd királyi felségre,
Midőn Góliáttal, a nagy óriással megvíva szemtől szembe,
Kit reménység ellen csudálatosképpen adál neki kezébe.
Jó Makkabeusnak, Jeftének, Sámsonnak, Gedeonnak, Juditnak,
Eszet, bátorságot, adál diadalmot, hogy vitézül járnának,
Midőn Benned bízván, hadnagyságod után szerencsét próbálának.
Most is vitézeknek Te vagy bátor szívek, kik Veled dicsekednek,
De a kevélyeknek, kik mással kérkednek, csak szégyenvallás helyek,
Mert kit Te nem segélsz, szíve, esze elvész, hátat ád ellenségnek.
A Te nagy nevedben én is most, Istenem, kötöttem fel szablyámat,
Sok jó szerencséket várok csak Tetőled, s vitézlő sok szép jókat,
Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért járom, tudod, utamat.
Hanem Szent Nevedért, s a szép tisztességért, kiben megkisebbítél,
Noha nem méltatlan, mert rút és számtalan bűnömért rám gerjedtél,
De - kérlek - felejtsd el undok vétkeimet; lám, már eléggé vertél.
Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám, jó lovam hamarsága,
Elmémnek vezére, karjaim ereje, én szívem bátorsága,
Bízván Szent Nevedbe', megyek örvendezve bátran káromlóidra.
Csak Tereád hagytam életemet, Uram, valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket, csak jó voltodból várok,
Orcámról töröld el, szép vitézségekkel szégyent, kit meg is vallok.
Hogy vidám orcával, szép hálaadással én felmagasztaljalak,
E széles világnak Téged hadnagyomnak örömmel kiáltsalak,
Vérrel festett szablyát, kit adsz ollyanoknak, kik zászlód alatt járnak.
A Szentháromságnak, kinek imádkoznak, Jézus másod' személye,
Régi vitézeknek, roppant seregeknek győzhetetlen Istene,
Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok, vigy kérlek vitézségre.
Régenten Dávidot, juh mellől a pásztort, víd királyi felségre,
Midőn Góliáttal, a nagy óriással megvíva szemtől szembe,
Kit reménység ellen csudálatosképpen adál neki kezébe.
Jó Makkabeusnak, Jeftének, Sámsonnak, Gedeonnak, Juditnak,
Eszet, bátorságot, adál diadalmot, hogy vitézül járnának,
Midőn Benned bízván, hadnagyságod után szerencsét próbálának.
Most is vitézeknek Te vagy bátor szívek, kik Veled dicsekednek,
De a kevélyeknek, kik mással kérkednek, csak szégyenvallás helyek,
Mert kit Te nem segélsz, szíve, esze elvész, hátat ád ellenségnek.
A Te nagy nevedben én is most, Istenem, kötöttem fel szablyámat,
Sok jó szerencséket várok csak Tetőled, s vitézlő sok szép jókat,
Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért járom, tudod, utamat.
Hanem Szent Nevedért, s a szép tisztességért, kiben megkisebbítél,
Noha nem méltatlan, mert rút és számtalan bűnömért rám gerjedtél,
De - kérlek - felejtsd el undok vétkeimet; lám, már eléggé vertél.
Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám, jó lovam hamarsága,
Elmémnek vezére, karjaim ereje, én szívem bátorsága,
Bízván Szent Nevedbe', megyek örvendezve bátran káromlóidra.
Csak Tereád hagytam életemet, Uram, valamely helyen járok,
Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket, csak jó voltodból várok,
Orcámról töröld el, szép vitézségekkel szégyent, kit meg is vallok.
Hogy vidám orcával, szép hálaadással én felmagasztaljalak,
E széles világnak Téged hadnagyomnak örömmel kiáltsalak,
Vérrel festett szablyát, kit adsz ollyanoknak, kik zászlód alatt járnak.