| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Csodálható nagy dolog |
| RPHA-szám: | 0229 |
| Szerző: | Rimay János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Ajánlás: | Balassi Bálint Balassi Ferenc |
| Cím: | Epicedium 7 |
| A szereztetés ideje: | 1595-1596 között |
| Kritikai kiadás: | RÖM 1955. 29 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Csudálható nagy dolog,
Szerencsénk mint forog,
Bűnünk ebben csak az ok,
Hogy bűn ily sok,
S Isten hozzánk nem fog.
Sok ostor szokta érni,
Ki nem tud megtérni,
Istenét szívből félni,
Kedvén élni,
Után menni s kelni.
Láthatjuk már szemünkkel,
Mit nyertünk vétkünkkel,
Földünk mint nem pusztula el,
Sok rendeknek
Nagy veszedelmekkel.
Csak két úrfi halála,
Gondold, mely kárára
Esék s nyavalyájára
Országunknak,
Kik éltek javára.
Nemzettel Balássiak,
Idejekkel ifjak,
Rendekkel voltak urak,
Sok jót tudtak,
S naponként tanultak.
Okos, vitéz mindkettő,
Katona nevelő,
Minden rendet becsülő,
Közre élő,
S miben nem dicsérő?
Csakhogy a rossz szerencse
Nem fizet érdemre,
Oszt jót embertelenre,
Mint herére,
Több részt mér, mint méhre.
Időnk is háláadatlan,
Mérge halhatatlan,
Nem örül senki javán,
De sőt kárán,
Vesztén s nyavalyáján.
Emberben csak vétket mér,
Jót ingyen sem ismér,
Nagy érdemet földhöz vér,
S egy pénzt sem ér ,
Akit miért feddni mér.
Megtetszhetett önkintén
Ez úrfiak éltén,
Kiknek sok szép jótétén
Nem örvendett
Nekik becset tévén.
Javát szűken osztotta,
Értéktől fosztotta,
Búval őket kínozta,
S reménségben
Csalárdul hordozta.
Maga ők nem maguknak,
Hanem országuknak
Éltek, sem tárházuknak,
Vagy hasuknak,
Ki szokás másoknak .
Ők abban örvendettek,
Ha kivel jót tettek,
Szegény legényt felvettek,
Segítettek,
Mint arra termettek.
Siralmas azért lehet,
Hogy éltek nem élhet,
Földünk soká kik helyett
Más nem lelhet,
És nem is nevelhet.
Bár több ostor\ ne volna
Ránk Istentől hozva,
Csak ez is súlyos pózna,
Hogy így lettek
Tőlünk eltávozva.
Jóllehet országuknak,
Mint édesanyjuknak,
Ők amivel tartoztak,
Megáldoztak,
Vért vérért rá hoztak.
Dicsőséges haláluk,
Jó hír örök áruk,
Üdvösséges jutalmuk,
Isten atyjuk,
Így tért meg munkájuk.
Mint fogantak egy méhben,
Nyugosznak egy sírben,
Hasonló történetben,
Véres sebben,
Örök reménségben.
Isten, ki áldsz sok jókat,
Áldd meg halálokat,
Szenteld koporsójokat,
Ő honjukat,
Hol várják bátyjukat.
Bátyjuk, Krisztus, fő bajnok,
Ki volt bizodalmok,
Mindenben oktatójok,
Kalauzok,
Kiből áldás buzog.
Ne hagyj, segélj minket is,
Örizd földünket is,
Bocsásd meg vétkünket is,
Érezhessük,
Hogy hatalmad nem kis!
VÉGE
Csudálható nagy dolog,
Szerencsénk mint forog,
Bűnünk ebben csak az ok,
Hogy bűn ily sok,
S Isten hozzánk nem fog.
Sok ostor szokta érni,
Ki nem tud megtérni,
Istenét szívből félni,
Kedvén élni,
Után menni s kelni.
Láthatjuk már szemünkkel,
Mit nyertünk vétkünkkel,
Földünk mint nem pusztula el,
Sok rendeknek
Nagy veszedelmekkel.
Csak két úrfi halála,
Gondold, mely kárára
Esék s nyavalyájára
Országunknak,
Kik éltek javára.
Nemzettel Balássiak,
Idejekkel ifjak,
Rendekkel voltak urak,
Sok jót tudtak,
S naponként tanultak.
Okos, vitéz mindkettő,
Katona nevelő,
Minden rendet becsülő,
Közre élő,
S miben nem dicsérő?
Csakhogy a rossz szerencse
Nem fizet érdemre,
Oszt jót embertelenre,
Mint herére,
Több részt mér, mint méhre.
Időnk is háláadatlan,
Mérge halhatatlan,
Nem örül senki javán,
De sőt kárán,
Vesztén s nyavalyáján.
Emberben csak vétket mér,
Jót ingyen sem ismér,
Nagy érdemet földhöz vér,
S egy pénzt sem ér ,
Akit miért feddni mér.
Megtetszhetett önkintén
Ez úrfiak éltén,
Kiknek sok szép jótétén
Nem örvendett
Nekik becset tévén.
Javát szűken osztotta,
Értéktől fosztotta,
Búval őket kínozta,
S reménségben
Csalárdul hordozta.
Maga ők nem maguknak,
Hanem országuknak
Éltek, sem tárházuknak,
Vagy hasuknak,
Ki szokás másoknak .
Ők abban örvendettek,
Ha kivel jót tettek,
Szegény legényt felvettek,
Segítettek,
Mint arra termettek.
Siralmas azért lehet,
Hogy éltek nem élhet,
Földünk soká kik helyett
Más nem lelhet,
És nem is nevelhet.
Bár több ostor\ ne volna
Ránk Istentől hozva,
Csak ez is súlyos pózna,
Hogy így lettek
Tőlünk eltávozva.
Jóllehet országuknak,
Mint édesanyjuknak,
Ők amivel tartoztak,
Megáldoztak,
Vért vérért rá hoztak.
Dicsőséges haláluk,
Jó hír örök áruk,
Üdvösséges jutalmuk,
Isten atyjuk,
Így tért meg munkájuk.
Mint fogantak egy méhben,
Nyugosznak egy sírben,
Hasonló történetben,
Véres sebben,
Örök reménségben.
Isten, ki áldsz sok jókat,
Áldd meg halálokat,
Szenteld koporsójokat,
Ő honjukat,
Hol várják bátyjukat.
Bátyjuk, Krisztus, fő bajnok,
Ki volt bizodalmok,
Mindenben oktatójok,
Kalauzok,
Kiből áldás buzog.
Ne hagyj, segélj minket is,
Örizd földünket is,
Bocsásd meg vétkünket is,
Érezhessük,
Hogy hatalmad nem kis!
VÉGE
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.