| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Ó, én kegyelmes Istenem |
| RPHA-szám: | 1109 |
| Szerző: | Balassi Bálint A verset a keletkezését követően a szerzőnek tulajdonították. |
| Cím: | Könyörgés a kétség eltávoztatásáért |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1589 vagy azután |
| Kritikai kiadás: | BÖM 1. 132 |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Ó, én kegyelmes Istenem,
Mely igen megverél engem;
Kegyelmezz meg már énnekem,
Ne hagyj bűnömben elvesznem.
Nem tagadom, mert vétkeztem,
Hitemet gyakran megszegtem,
Rút, fertelmes volt életem,
Kiért ím lám megfizettem.
Legyen azért elég immár,
Sok búm és szenvedtem nagy kár,
Rút szégyen, ki mint hegyes ár,
Lelkemben keservesen jár.
Hol a Te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol a Te erős jobb karod,l
Kivel híved szabadítod?
Régen Dávidot Saultul
Szabadítád, mentéd bútul,
Noha sokszor vétett rútul,
Kiért megverted azontúl.
Ellened való sok vétkem,
Mint Dávidé olyan nékem,
Kiért - amint én azt vélem, -
veszett keserves életem.
De Te, Dávid jó Istene,
Ki az ő szerencséjére,
Vetél engem gyötrelmére,
Térj hozzám már kegyelemre.
Bűnömön talált búm után,
Könyörülj lelkem fájdalmán,
Tégy szégyent azok orcáján,
Kik rám dühödtek méltatlan.
Engem pedig bosszújukra,
Emelj fel jó állapotra,
Ne tessék az, hogy hiába,
Bíztam magamat magadra.
Kiért amíg élek itten,
Dicsérlek, felséges Isten,
Ki könyörülsz ily veszetten,
Áldott légy örökké, Ámen.
Ó, én kegyelmes Istenem,
Mely igen megverél engem;
Kegyelmezz meg már énnekem,
Ne hagyj bűnömben elvesznem.
Nem tagadom, mert vétkeztem,
Hitemet gyakran megszegtem,
Rút, fertelmes volt életem,
Kiért ím lám megfizettem.
Legyen azért elég immár,
Sok búm és szenvedtem nagy kár,
Rút szégyen, ki mint hegyes ár,
Lelkemben keservesen jár.
Hol a Te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol a Te erős jobb karod,l
Kivel híved szabadítod?
Régen Dávidot Saultul
Szabadítád, mentéd bútul,
Noha sokszor vétett rútul,
Kiért megverted azontúl.
Ellened való sok vétkem,
Mint Dávidé olyan nékem,
Kiért - amint én azt vélem, -
veszett keserves életem.
De Te, Dávid jó Istene,
Ki az ő szerencséjére,
Vetél engem gyötrelmére,
Térj hozzám már kegyelemre.
Bűnömön talált búm után,
Könyörülj lelkem fájdalmán,
Tégy szégyent azok orcáján,
Kik rám dühödtek méltatlan.
Engem pedig bosszújukra,
Emelj fel jó állapotra,
Ne tessék az, hogy hiába,
Bíztam magamat magadra.
Kiért amíg élek itten,
Dicsérlek, felséges Isten,
Ki könyörülsz ily veszetten,
Áldott légy örökké, Ámen.